Tallózás az irodalomban

Román Károly irodalmi tallózásai A néprajzban a ,,tallózás" a tarlón maradt kalászok összeszedegetését jelenti. S miként tudjuk, a kalásznak nagy az értéke. Ezt a szót tette a Székesfehérváron élő kiváló tanár és irodalmár, Román Károly nagy várakozással megelőzött esszé- és tanulmánykötete címébe is: Tallózás az irodalomban. S rögtön jegyezzük meg: igen jó érzékkel és hozzáértéssel válogatta ki jelentős életművéből ezt, a több mint kétszáz oldalnyi anyagot, amely kivétel nélkül értékes ,,kalászokat" tár elénk. (Játszhatunk is a szóval, hiszen többek között éppen Kalász Mártonról szól a szerző érvényesen...) Szóval asztalunkon a régen várt könyv, a maga míves külsejében. (A külső Jónás Attilát dicséri: nemesen egyszerű és ízléses. Kár, hogy a középre helyezett oldalszámok csak nehezen olvashatók.) Sokan elmondták már, hogy ennek a könyvnek régen el kellett volna már készülnie. Bizony így van, hiszen Román Károly hosszú évtizedek óta a regionális irodalmi élet legkiválóbb személyisége, felejthetetlen irodalmi estek szervezője és szereplője. Bevezetői mindig alapos felkészültségről tanúskodnak, és a szövegek egy része különböző irodalmi folyóiratokban, lapokban meg is jelent. Örök titok számunkra, hogy ezidáig mégis miért tiltakozott a könyvben megjelenés ellen. (Emlékszem, hogy annak idején, amikor Péntek Imre még az Árgus főszerkesztője volt, vele együtt többen is szerettük volna, hogy lényeges írásai könyvformában is megjelenjenek. A szerény tudós-tanár azonban nem így látta...) Ahogy Pomogáts Béla írja Baráti sorok c. bevezetőjében: ,,Nem egyszerűen olyan tanárról van szó, aki időnként elkalandozik a tudomány, jelesül az irodalomtörténet-írás világába, hanem olyanról, aki irodalomtörténészként is vállalja és hasznosítja a maga pedagógiai ethoszát. Vagyis tanulmányaiban nem csak a filológiai vagy a kritikusi követelményeknek felel meg, oktatni, nevelni is akar." Igen, ez egyértelmű, hiszen Román tanár úr diákok ezreiben hagyott mély nyomokat, a Vasvári Pál Gimnáziumban valódi oktatói és nevelő tevékenységet folytatott évtizedekig. Számára ugyanakkor a tanítás nem ért véget a katedrán. Miként Németh László, ő is sokkal szélesebb lehetőségeket látott a tanításban. S ha már ideírtam a nagy író nevét, akkor azt is hozzátehetjük, hogy mindez mindig a minőség jegyében zajlott és zajlik. Itt most nincs tér az egész kötet aprólékos elemzésére, ám néhány pontot mindenképpen ki kell emelnünk. Például az első írást, amelyben a költészet lényegéről elmélkedik, fölhasználván tanári tapasztalatait is. Az ősi funkció ,,a titkok megnevezése". Úgy is mondhatjuk, hogy a kimondhatatlan kimondása. Mindezt gyönyörűséges idézetekkel támasztja alá: József Attilától, Nagy Lászlótól, Vörösmartytól, William Blake-től, vagy éppen egy hajdani francia Mária-himnuszból. A felsorolt nevek egyben tájékozódási pontot is jelentenek, hiszen érzékeltetik Román szellemi irányait, esztétikai mércéjét. Ám itt nem állhatunk meg, hiszen frappáns portrék egész sorát tartalmazza a kötet. Ami mindegyikre jellemző: szerzőnk otthonosan mozog az irodalomtudományban, ismeri annak legújabb eredményeit, ugyanakkor azt is látjuk, hogy nem hódol be múlékony divatoknak. Magyar nyelven, olvasmányosan szól a legbonyolultabb dolgokról is. Úgy, ahogy érdemes. Így hozza közel az olvasóhoz pl. Fodor András, Takács Imre, Kalász Márton, Péntek Imre, László Zsolt, Neményi László és mások poézisét, Bajor Andor, Sobor Antal vagy Bitó László prózáját. Látható ezekből a nevekből is, hogy Román Károly számára mellékes, hogy ki milyen kánonnak a része, itt az a döntő, hogy értékfelmutatás történjen. A személyes hang is jellemzi írásait. Sokszor a méltatott íróhoz és költőhöz fűződő emberi kapcsolatát is elénk tárja. Ez utóbbi tekintetben talán a legfontosabb az, amit az erdélyi irodalom zseniális alkotójáról, Bajor Andorról mesél. A Találkozások Bajor Andorral c. emlékezés szépírói erényeket mutat, megismertet bennünket egy nagy életművel és egy tragikusan végződő élettel. Nem vitás, hogy Román Károly dolga lenne egy Bajor-monográfia megírása! Hiszen a ,,pokoli humor" írója: ,,..mindenre figyel, és úgy teremti meg sajátos szintézisét, hogy az árnyalatok se vesszenek el." Ezt Bajorról írja Román, ám szó szerint az ő elemzéseire is igaz! Persze számunkra hasonlóképpen fontosak azok az elemzések, értelmezések, amelyek Takács Imre vagy Kalász Márton életművét hozzák az olvasó közelébe. A barátság itt sem gátja az értő vizsgálatnak, a rejtett dolgok fölmutatásának. Érdekes például, amit ,,az érdes világosság" költőjéről, Kalászról mond. Másokkal ellentétben azt vallja, hogy az ő versei nem elvontak, hanem nagyon is konkrétak és tárgyiasak. Ez a költő kevés szóval mond sokat - sugallja és ki is mondja ezt a véleményét Román Károly. Egyértelmű, hogy a Tallózás az irodalomban olyan tanulmánykötet, amely a szakemberek és az olvasók figyelmét fölkeltheti. Szerzője úgy szól irodalomról, életről, gondolkodásról, érzelmekről, ahogy érdemes. Így hát nem marad más hátra, mint a buzdítás: várjuk a folytatást! (Vörösmarty Társaság, 2014.)Román Károly irodalmi tallózásai A néprajzban a ,,tallózás" a tarlón maradt kalászok összeszedegetését jelenti. S miként tudjuk, a kalásznak nagy az értéke. Ezt a szót tette a Székesfehérváron élő kiváló tanár és irodalmár, Román Károly nagy várakozással megelőzött esszé- és tanulmánykötete címébe is: Tallózás az irodalomban. S rögtön jegyezzük meg: igen jó érzékkel és hozzáértéssel válogatta ki jelentős életművéből ezt, a több mint kétszáz oldalnyi anyagot, amely kivétel nélkül értékes ,,kalászokat" tár elénk. (Játszhatunk is a szóval, hiszen többek között éppen Kalász Mártonról szól a szerző érvényesen...) Szóval asztalunkon a régen várt könyv, a maga míves külsejében. (A külső Jónás Attilát dicséri: nemesen egyszerű és ízléses. Kár, hogy a középre helyezett oldalszámok csak nehezen olvashatók.) Sokan elmondták már, hogy ennek a könyvnek régen el kellett volna már készülnie. Bizony így van, hiszen Román Károly hosszú évtizedek óta a regionális irodalmi élet legkiválóbb személyisége, felejthetetlen irodalmi estek szervezője és szereplője. Bevezetői mindig alapos felkészültségről tanúskodnak, és a szövegek egy része különböző irodalmi folyóiratokban, lapokban meg is jelent. Örök titok számunkra, hogy ezidáig mégis miért tiltakozott a könyvben megjelenés ellen. (Emlékszem, hogy annak idején, amikor Péntek Imre még az Árgus főszerkesztője volt, vele együtt többen is szerettük volna, hogy lényeges írásai könyvformában is megjelenjenek. A szerény tudós-tanár azonban nem így látta...) Ahogy Pomogáts Béla írja Baráti sorok c. bevezetőjében: ,,Nem egyszerűen olyan tanárról van szó, aki időnként elkalandozik a tudomány, jelesül az irodalomtörténet-írás világába, hanem olyanról, aki irodalomtörténészként is vállalja és hasznosítja a maga pedagógiai ethoszát. Vagyis tanulmányaiban nem csak a filológiai vagy a kritikusi követelményeknek felel meg, oktatni, nevelni is akar." Igen, ez egyértelmű, hiszen Román tanár úr diákok ezreiben hagyott mély nyomokat, a Vasvári Pál Gimnáziumban valódi oktatói és nevelő tevékenységet folytatott évtizedekig. Számára ugyanakkor a tanítás nem ért véget a katedrán. Miként Németh László, ő is sokkal szélesebb lehetőségeket látott a tanításban. S ha már ideírtam a nagy író nevét, akkor azt is hozzátehetjük, hogy mindez mindig a minőség jegyében zajlott és zajlik. Itt most nincs tér az egész kötet aprólékos elemzésére, ám néhány pontot mindenképpen ki kell emelnünk. Például az első írást, amelyben a költészet lényegéről elmélkedik, fölhasználván tanári tapasztalatait is. Az ősi funkció ,,a titkok megnevezése". Úgy is mondhatjuk, hogy a kimondhatatlan kimondása. Mindezt gyönyörűséges idézetekkel támasztja alá: József Attilától, Nagy Lászlótól, Vörösmartytól, William Blake-től, vagy éppen egy hajdani francia Mária-himnuszból. A felsorolt nevek egyben tájékozódási pontot is jelentenek, hiszen érzékeltetik Román szellemi irányait, esztétikai mércéjét. Ám itt nem állhatunk meg, hiszen frappáns portrék egész sorát tartalmazza a kötet. Ami mindegyikre jellemző: szerzőnk otthonosan mozog az irodalomtudományban, ismeri annak legújabb eredményeit, ugyanakkor azt is látjuk, hogy nem hódol be múlékony divatoknak. Magyar nyelven, olvasmányosan szól a legbonyolultabb dolgokról is. Úgy, ahogy érdemes. Így hozza közel az olvasóhoz pl. Fodor András, Takács Imre, Kalász Márton, Péntek Imre, László Zsolt, Neményi László és mások poézisét, Bajor Andor, Sobor Antal vagy Bitó László prózáját. Látható ezekből a nevekből is, hogy Román Károly számára mellékes, hogy ki milyen kánonnak a része, itt az a döntő, hogy értékfelmutatás történjen. A személyes hang is jellemzi írásait. Sokszor a méltatott íróhoz és költőhöz fűződő emberi kapcsolatát is elénk tárja. Ez utóbbi tekintetben talán a legfontosabb az, amit az erdélyi irodalom zseniális alkotójáról, Bajor Andorról mesél. A Találkozások Bajor Andorral c. emlékezés szépírói erényeket mutat, megismertet bennünket egy nagy életművel és egy tragikusan végződő élettel. Nem vitás, hogy Román Károly dolga lenne egy Bajor-monográfia megírása! Hiszen a ,,pokoli humor" írója: ,,..mindenre figyel, és úgy teremti meg sajátos szintézisét, hogy az árnyalatok se vesszenek el." Ezt Bajorról írja Román, ám szó szerint az ő elemzéseire is igaz! Persze számunkra hasonlóképpen fontosak azok az elemzések, értelmezések, amelyek Takács Imre vagy Kalász Márton életművét hozzák az olvasó közelébe. A barátság itt sem gátja az értő vizsgálatnak, a rejtett dolgok fölmutatásának. Érdekes például, amit ,,az érdes világosság" költőjéről, Kalászról mond. Másokkal ellentétben azt vallja, hogy az ő versei nem elvontak, hanem nagyon is konkrétak és tárgyiasak. Ez a költő kevés szóval mond sokat - sugallja és ki is mondja ezt a véleményét Román Károly. Egyértelmű, hogy a Tallózás az irodalomban olyan tanulmánykötet, amely a szakemberek és az olvasók figyelmét fölkeltheti. Szerzője úgy szól irodalomról, életről, gondolkodásról, érzelmekről, ahogy érdemes. Így hát nem marad más hátra, mint a buzdítás: várjuk a folytatást! (Vörösmarty Társaság, 2014.) Bakonyi István