Találkozás alkonyatkor (Saját képpel)

FÜLSZÖVEG Tormay Cécile bár sohasem volt férjnél, mégis sokat tudóan, ugyanakkor rendkívül magával ragadóan írt a szerelemről és az asszonyi sorsokról: a szépségről és annak múlandóságáról, a szenvedély felizzásáról és elhamvadásáról, a gyermekszülés utáni vágyról, a házasságban unatkozó, szerelemről ábrándozó feleségekről, féltékenységről, hűségről és megcsalatásról, öregségről és halálról. Ezekben az elbeszélésekben a boldogság mellett szükségszerűen teret kap a boldogtalanság is, ahogyan a fényt követi az árnyék. A boldogságért mindenkinek fizetnie kell az ,,időtlen boltban", és ,,a boldog napokat csak egyszer éljük át, a boldogtalanokat pedig: ezerszer". Mégis sokszor vállaljuk a szenvedést, ha csak a leghalványabb reményünk is lehet a röpke boldogságra, hiszen noha a szeretet gyakran fájdalommal jár, nélküle üres az életünk. ,,Csak addig él az ember, amíg szeret..." - vallja a vak festő is az És nem múlt el az idő című novellában. A gyűjtemény utolsó írásában, egy gyönyörű szerelmi költeményben pedig Az erdei lak jelképébe foglalja össze az írónő a titkolt boldogság valamennyi szépségét. Az erdei lakban találkoznak azok, akik máshol nem találkozhatnak, akik évekig nem láthatják egymást, és ilyen erdei lakja bizonyára mindnyájunknak van... TARTALOM: Az első szöktetés 5 A kísértet 12 Apró bűnök 19 Virágzó hantok 26 Eltévedt csók 39 Káprázat 48 A kis báróné kalandja 58 A gyűrű 70 Frázis nélkül 78 Vége 83 Csodálatos emberek 89 Korán és későn 99 Egy útitárs 107 Időtlen bolt 113 A világboldogító 120 A francia szalonhölgy 130 Mulandóság 141 Viaszfigurák 149 Láng és hamu 175 Utolsó tavasz 182 Menüett 188 Találkozás alkonyatkor 196 És nem múlt el az idő 205 Az erdei ház 218