Sztárparádé (Sporttörténelmi arcképcsarnok)

A természet ritkán ajándékozza meg az egyént sokféle tulajdonsággal. A tehetséget igazságosan kell elosztani, hogy többé-kevésbé mindenkinek jusson valami. Közeli példával élve, a rajzolóművészek között általában ritka a gerelyhajító vagy a síbajnok. De vannak nagyszerű képességű gerelyhajítók (már túl a 100 méteren), vagy kitűnő síugrók, alpesi síelők, vagy sífutók, sílövők, de elhanyagolhatóan kevés közöttük a grafikus. Szepes Béla az a ritka kivétel, akiben magas fokú művészi és sportbeli képességek egyesülnek. Mint gerelyhajító eljutott az olimpiai ezüstéremig, pedig sohasem tartozott a kétméteres izomkolosszusok közé. A stílus volt az ereje - mint a képzőművészetben. Mint síversenyző sokszoros bajnok volt, méghozzá többféle versenyágban. Nemcsak európai színvonalú síugró volt, hanem kiváló lesikló, sőt, sífutó is, hiszen összetett bajnokságot nyert az egykori hármas kombinációban (futás, lesiklás, ugrás). De már ifjúsági versenyző korában rajzolt és mint egyre nevesebb karikaturista teljesen új oldalról közelítette meg az ezerszínű sportvilágot. Szepes Béla korán kibontakozó humorával látta meg (és ábrázolta) a sportvilág fonák jelenségeit, az egyének kifigurázni való vonásait. A karikaturista legfontosabb tulajdonsága az emberismeret, amellyel a lélek rejtett tulajdonságait is észre lehet venni, s művészi túlzással kiemelni. Ennek nem mindenki szokott örülni, és Szepes Bélától származik az a megállapítás, hogy rajzát akkor tartja sikerületlennek, ha az ábrázolt egyén nem sértődik meg.