Szívhang a kövek mögül

Ami a kőfalak mögött van: élő, lélegző, vágyakozó, a mindennapi robotban elfáradó, de újra és újra talpraálló asszony, aki e kötetben versben írja életét. Család (apa-, anya-, gyermek-, unoka)-versek mellett azok témái még a méltósággal viselt csalódás, a magát fel nem adó és élete teljességében önérzetesen megtartó szerelem megvallása, annak kedves, józan egyszerűsége. Külön egysége Jószay költészetének: a természetversek. Menekülés és megnyugvás a természetben. E többfajta ihletés (kényszer, menekülés, felszabadulási vágy, sőt akarat, szerelem egymásba fonva és külön-külön, egymást éltetve, egymástól, egymásért, a létezésért, emberként. Szilárd akarattal a fennmaradásért, önmaga megvalósításáért, hogy értelmet leljen az életben. (Részletek Szeitz János ajánlójából)