Szerelmes szonettek (Elégiák - Szonettek)

Ismertető: Louise Labé (1525-1566) mindmáig a legnagyobb francia költőnő, akinek a versein - szonettjein és elégiáin - a korhoz képest szokatlan hévvel és erővel üt át az asszonyi szenvedély. Lyoni háza mindig nyitva állt a költészet művelői és kedvelői előtt, korának számos költője kereste fel, került hódolóinak, rajongóinak táborába, és ünnepelte versben a szépasszony bájait és eszét. Kötetünk Louise Labé minden francia nyelvű versét tartalmazza legjobb műfordítóink tolmácsolásában.- További ismertető. "Belelapozás". - - Tartalomjegyzék Elégiák Első elégia (Tellér Gyula) Második elégia (Molnár Imre) Harmadik elégia (Rónay György) Szonettek Ó, elfordult tekintet (Vas István) Ó, hasztalan remények (Rónay György) Mióta a kegyetlen szerelem (Rónay György) Fényes Vénusz (Rónay György) E drága csillag (Kálnoky László) Látjuk, hogy meghal (Rónay György) Élek, halok (Illyés Gyula) Mihelyt puha ágyamba térve (Rónay György) Ha megpillantlak (Rónay György) Ó, lágy szempár (Kálnoky László) Lantom, ki bajaimnak társa vagy (Rónay György) Ó, ha szorosan ölelne (Kálnoky László) Amíg szemem (Nemes Nagy Ágnes) Köszöntve a visszatérő napot (Kálnoky László) Ha zápor és villám (Kálnoky László) Templomot, várost s minden helyeket (Molnár Imre) Csókolj meg (Szabó Lőrinc) Diána egy bozótos ligeten (Tellér Gyula) Megjósolták (Rónay György) Mily férfi az (Nemes Nagy Ágnes) Mily boldog vagy te (Kálnoky László) Mit ér, hogy egykor (Lányi Viktor) Ne vessetek meg (Lányi Viktor) Utószó helyett (Egy kortárs költő vallomása) Pontus de Tyard: Louise Labé úrhölgy arcképét szemlélve (Nemes Nagy Ágnes)