Széki játékok, gyerekvilág

Az olvasó egy hiánypótló kötetet tart a kezében, hiszen a magyar táncházmozgalom bölcsőjének tekintett mezőségi település, Szék játékairól eddig mit sem tudtunk. Most egy több évtizednyi kutató és feldolgozó munka, egy szisztematikus gyűjtés tartalmas anyaga került kiadásra, fogalmazhatunk úgy is, hogy közkincs lett. S nemcsak e falu játékait nem ismertük, hanem nagyon kevés erdélyi játék jutott el hozzánk. Talán a kutatók kevés figyelmet fordítottak a játékok összegyűjtésére, vagy a gyűjtések jelentős része nem került kiadásra, esetleg az erdélyi kiadású játékkötetekhez nehezen tudunk hozzájutni. Az én polcomon is csak két erdélyi gyermekjáték témájú alapmű - Gazda Klára Gyermekvilág Esztelneken és Veress Péter Ilona Mezőcsávási gyermekfolklór című könyve - található. Lázár Katalin adott még közre egy erdélyi és moldvai gyermekjáték-válogatást a Gyertek, gyertek játszani című művének első kötetében. Hintalan László János a magyar játékkutatás kiemelkedő alakja, hiszen a hévizgyörki gyűjtéséből kiadott Aranyalma című kötet az egyik legteljesebb hozzáférhető monografikus játékgyűjtés. A széki játékokkal több évtizede foglalkozik, gyűjti, rendszerezi, kötetbe szerkeszti és tanítja, továbbadja ezeket. Kutatása a magyar néprajztudomány számára is rendkívül értékes. Játékgyűjtése igényesen szerkesztett, fotókkal, hang- és filmanyaggal színesített. A játékokhoz fűzött, sokéves tapasztalata és gyakorlata alapján megfogalmazott jegyzetei tartalmas gondolatokkal gazdagítják az olvasót, mindemellett több felvetése gondolatébresztő is. Élvezettel olvastam a kötetet, a játékleírásokat és a hozzájuk fűzött gondolatokat, valamint a gyermekélettel, népélettel foglalkozó részeket. Nagyon tetszik benne, hogy számtalan adat bújik meg a szövegekben a széki fonóról, a népszokásokról, a néphitről, mágikus eljárásokról, vagy a falu hétköznapjairól, a gyermekek által végzett munkáról, tehát ez a könyv nem a széki gyermekjátékokról, hanem a székiek egykori életéről szól. A játékoknak olyan formái, olyan változatai kerültek elő, amelyek rendkívül érdekesek, hálásak lehetünk az elmesélőknek - Kálmán Zsuzsának, valamint Csorba Jánosnak - és a lejegyzőnek, mert nélkülük ezek jelentős része valószínűleg elfelejtődött volna. Biztos vagyok benne, hogy e gyűjteménynek jelentős hatása lesz, sok gyermekhez jutnak majd el a játékok és mondókák, tanítani fogják ezeket a művészeti iskolákban, a széki játékok megjelennek majd a magyar gyermektánccsoportok műsorán, talán még néhány iskolaudvaron is lehet majd hallani a gyermekek szájából e kötet játékdalait. Csak remélni tudom, hogy a széki gyermekek is megtanulják majd nagyszüleik, dédszüleik játékait! Tudni akarják, mi az a csáklija, a fuzsitus, vagy a sulandré? Olvassák el a könyvet, megtalálják benne! Ne csak olvassák, tanulják, s tanítsák meg a játékokat gyermekeiknek, tanítványaiknak! Darmos István néprajzkutató, táncpedagógus