Szatmári gyűjtés I-II.

Több mint háromnegyed évszázada várták ezt a könyvet. Nem titkos, ismeretlen, rejtett vagy rejtegetett munka, hanem egy mindig is említett, mindig is számon tartott kötet, amely egyaránt klasszikus értéke a magyar néprajznak, népköltészet-kutatásnak, valamint népi íróink mindmáig legnagyobbikának: Móricz Zsigmondnak. Mind az ő életművének ismerői, mind a magyar folklorisztika kutatástörténetének kutatói, különösképpen pedig a (régi) Magyar Népköltési Gyűjtemény sorsát is ismerők igazán pontosan tudták e munka értékét, létrejöttének körülményeit, alapvető fontosságát Móricz munkássága megértésében. Most, a közzétett anyag mégis nagyszerű meglepetés is. Először is mintegy háromszor akkora, mint gondoltuk, másrészt népköltészet-történeti szempontból is egyedülálló. Olyan igazán gondos, még társadalmi (ma úgy lenne divatos, hogy azt mondjuk, szociológiai) szempontok is érvényesültek a gyűjtés során, amelyeket csak a faluról jött, ám onnan minden ízében, moccanásában kiemelkedni kívánó, kétségtelenül zseniális fiatal író szeme fedezhetett fel. Ez a mű (és Móricz több tanulmánya) egyszersmind végképp eloszlathatná azt a tévhitet, miszerint egy műveletlen, lusta, impulzív siheder lett volna e kötet gyűjtése idején a későbbi nagy író. Éppen ellenkezőleg. Noha családi és egyéni válságoktól is háborgatva, mégis egy igazán mélyen érző, rendkívül sokat dolgozó, művelt és ezt akár tudományos szinten is képviselni tudó ifjú képe bukkan fel előttünk. Móricz portréjához is szeretetteli vonásokat ad e nem mindennapi szépségű és értékű szatmári népköltési gyűjtemény.