Szajhák és boszorkányok - avagy Kutyafalva végnapjai

Anita Diamant kitűnő mesélő, aki A vörös sátor című könyvében csodálatos képzelőerővel festette meg az Ótestamentum asszonyait. A Szajhák és boszorkányok az 1800-as években játszódik New Englandben. Szereplő özvegyek, árvák, vénkisasszonyok, gazemberek, lotyók, felszabadított rabszolgák és "boszorkányok". Diamant csaknem tíz évvel ezelőtt bukkant rá egy 19. század eleji leírásra, amelyben a massachusettsi partvidéken lévő elpusztult faluról olvasott. Nagyszerű regényét ez a vékony könyvecske ihlette. A Bostontól mindössze nyolcvan kilométernyire lévő szigorú vidéken különös és félresikerült alakok élnek. Kutyafalva lakosai között van Fekete Ruth, egy afrikai nő, aki férfiként öltözködik, és kőművesként dolgozik; Mrs. Stanley, az ellentmondást nem tűrő madam, akinek Sammy nevű unokája az ő falusi bordélyházában válik nagykorúvá, Oliver Younger, aki egy különös nagynéni kezei között éli át szörnyű gyerekkorát, és Cornelius Finson, a fölszabadított rabszolga, akit mindentől megfoszt származása. Közöttük él Judy Rhines, a független lélek. Mélységesen magányos, mégis fölépít magának egy élhető világot a mocsokban, és ezzel arra ösztönzi a körülötte lévőket, hogy ők is nemeslelkűbbek legyenek. Diamant kifinomult nyelvérzékkel és szenvedéllyel festi le alakjait ebben a megrázó és erőteljes regényben.