Sem kő, sem bronz, sem vászon

A cím egy Kosztolányi-vers gondolatát - ,,csak bot és vászon, / de nem bot és vászon, / hanem zászló..." - szövi tovább: nemcsak kő, bronz és vászon egy-egy műalkotás, hanem épület, szobor, és kép. S egy rendkívüli történet, csak a főszereplőkre, a drámai fordulópontokra szorítkozva: az európai képzőművészeté, Pheidiásztól Henry Moore-ig. A könyv nem egyszerű feladatnak igyekszik megfelelni, hiszen múzeumban, festmény vagy szobor előtt álldogálva egy ember teremtő szándékának, akaratának, tehetségének eredményét látjuk, amely azonban létrejöttének körülményeiről csak közvetve tanúskodik, tehát segítségre vagyunk utalva, ha keletkezésének történelmi-művészettörténeti körülményeit, a művész életét és személyiségét, elődökhöz, kortársakhoz való kapcsolatát is szeretnénk megismerni. Persze, hogy szeretnénk, hiszen a teljes megértésnek mindez elengedhetetlen feltétele. Az író azzal siet segítségünkre, hogy kétféleképpen közelíti meg témáját: vizsgálja mint egyedi, önálló, hasonlíthatatlan létezőt, kiolvasván belőle, mit tartalmaz - tehát a jelentést -, hogyan tartalmazza - azaz a formát és a kompozíciót. Másrészt meg akarja érteni a művet egy megszakíthatatlan lánc elemeként is, ezért történeti szempontból is elemzés tárgyává teszi. Színes portrékat, helyenként tablókat adva, eleven, hús-vér figurákat teremtve, drámai sorsokat bemutatva, helyenként adomázgatva is, hiszen ez nem előadás, hanem beszélgetés író és olvasó között.