Róma vágya, Germánia dühe és a szerelem

... Emlékeztetsz meghalt Anyámra. Arcodból áradó jóság megfogott. Szépséged fellobbantotta szerelmemet. Kóbor vágyaimat magadhoz kötöd. Te veszed el magányosságomat. Kiléptetsz nememnek egyoldalúságából. A legforróbb vágyat te gyújtottad fel bennem. Eldobom érted legnagyobb kincsemet, szabadságomat. Látványod vad természetembe gyengéd érzéseket olt. Életem végéig óvlak, védelmezlek. Várammal, földemmel, pénzemmel te rendelkezzél! Pajzsom előtt arcod lebegjen! Róma elleni gyűlöletem rohamai után felüdülésért hozzád siessek. Betegségemben te virrassz mellettem! Ne csak feleségem légy, s anyja gyermekeimnek, hanem szeretőm is! Én szeretlek igazán! Én! Nem addig, míg lefut a Rajna felett egy csillag, vagy míg Teutoburg fái új lombot fakasztanak. Örökre szeretlek!... Egyet ne felejts, küldetésem szent! Utamba nem állhatsz!