Rimanóczy Gyula

Rimanóczy Gyula (1903-1958) műegyetemi tanulmányait a trianoni békediktátum évében kezdte meg. A húszas évek második felében indult pályája, amikor a századelő premodern tendenciái elakadtak, és a neostílusok dominanciája jellemezte építészetünket. Modernista fordulatát Rimanóczy az 1930-as Négy evangélista-templom tervével hajtotta végre, s egy évre rá már tervezte a két világháború közötti szakrális építészetünk egyik fő művét Pasaréten, a Páduai Szent Antal ferences templomot. Modern villái - mások mellett a Bányász, Szakáts, Szél és Horváth családok számára a fővárosban és Debrecenben - középületeivel egyetemben, mint a Dob utcai Postapalota vagy a Mester utcai OTI rendelőintézet, mértékadó művei a klasszikus modern architektúránknak. Hazánk újjáépítését egy újabb történelmi kataklizma után (1945) a modernizmus kiteljesedésének reményében gondolta megvalósítani az építész szakma. Az ország szovjetizálódása azonban hatalmi szóval uralomra juttatta a szocialista realizmus primátusát, ami formai oldalról a neoklasszicizmus felmelegítését jelentette. Rimanóczy maradandót alkotott ebben a kényszerhelyzetben is: Győr iparitanuló iskola, a Műegyetem R- épülete a Duna parton. Korai halála megakadályozta a modernitás szellemét újrateremtő alkotói periódusának kiteljesítésében.