Rendetlen bűnbánat (dedikált)

Feltűnő, hogy a főszerepeket következő drámáiban is maximalista, fiatal hősei foglalják le. Az 1963-as Rendetlen bűnbánat (Vas Istvánnal közösen írott mű) egész galériát mutat be belőlük - a kérlelhetetlenek mellett felsorakoztatva a feladókat, a megalkuvókat és a józan önismeretet kiküzdő fiatalokat. Itt is a szerelemben kiküzdendő harmónia jelképezi a társadalmi magatartás eszményét, de itt nem az élettelen maximaiizmus és az e földi humanizmus ellentéte szolgáltatja a drámai konfliktust, hanem a boldogságeszmény és a kiküzdött boldogság összecsapása. A Rendetlen bűnbánat fiatal párja végül is egy harmadikként belépő, szerelmét meggondolások nélkül vállaló, bódult kislány tragédiáján át jut el a kiküzdött boldogsághoz: "Mert azt hittem eddig, a boldogságot a véletlen szerzi meg. Most már tudom, hogy erőfeszítés kell a boldogsághoz is. És mindenhez. Tehozzád is erőfeszítés kell. Önmagamhoz is." A dráma zárójeleneteinek hangsúlya a kiküzdött jelzőn és az erőfeszítésen van. S aki ismeri Illés Endre műveit, tudja, hogy ez egy régi eszmény újrafogalmazása.