Prohászka önmagáról

Prohászka Ottokár (1858-1927) a századforduló magyar kereszténységének meghatározó személyisége volt. Sírfelirata szerint ,,Magyarország apostola és tanítója": szociális apostol, lelki író, teológus és filozófus. Prófétai szelleme megelőzte korát: modern katolicizmusa a II. vatikáni zsinat elővételezése volt. A rendszerváltás után elindult ,,Prohászka ébresztése", egy kutatócsoport feltárja és közzéteszi a fehérvári püspök gazdag lelki-szellemi örökségét. Ebből ad ízelítőt ez a válogatás Barlay Ö. Szabolcs és Szabó Ferenc SJ gondozásában. 1. A tartalomból: 2. 1. Prohászka tanulmányi évei és lelki fejlődése (A Collegium Germanicumban, Szent Ignác lelkigyakorlatainak szelleme, Saját lelkigyakorlata Kalocsán, 1892. augusztusában, Levelek Anhäupelnek) 2. Az író és apostol (Az én napom, Az egyház demokráciája, Naplórészlet 1919. július 7., Az egyházmegye papságához (1919)) 3. Az európai magyar (Pázmány Péter születésének 350. évfordulójára, Dante, A Pilis hegyén) 4. A misztikus (Részletek az Élő vizek forrása című kiadatlan munkájából)