Processzusok

Szövegeiben (melyekben rendszerint konkrét helyszíneken és időben játszódó összefüggő cselekménye, ,,meséje" is van) a nyelv a tárgyi-fogalmi jelentés átlátszó közegéből az írói munka anyagává, eszközből céllá (ha nem is öncéllá) válik. Mint ahogy ,,elbeszéléseinek" tartalma, mondanivalója is elsősorban a saját életre kelt nyelvi alakzatok értelmezése útján megközelíthatő. Elbeszéléseinek egyik fő témája az öregedés-elaggás, az emberi egzisztencia leépülésének, vegetatív életműködéseire redukálódásának, ,,ázaléklénnyé", puszta tárggyá degradálódásának gusztustalan és riasztó, de szubjektíven gátlástalan önelégültséggel végigélt folyamata. De az ember ugyanakkor - a szerző szóalkotásával - ,,metapatk"; patkány, akinek (aminek) metafizikai szükségletei, vágyai, perspektívái vannak. A szerző egyik alapvető élménye az emberi lét - és ezen belül saját létezésének, a világban elfoglalt helyének, megkülönböztethető egyénisége jelentőségének - bizonytalansága. Aminek szükségszerű következménye a legkülönbözőbb írói módszerekkel, prózai műfajokkal, stílusokkal való szertelen kísérletezése; írásainak intellektualitása; a dolgok, a jelenségek és emberek egymásba játszó sokértelműségét kifejező iróniája (mindegyik novellája ,,n" dimentziójú bundatextus" - sokjelentésű csaliszöveg). Írói tevékenységét olykor groteszkül céltalannak érzi: ,,helypénzárus vagyok a légypiacon". De nem tud, nem akar ebbe az elszigeteltségbe beletörődni, keresi képzelt olvasóját, hogy kapcsolatot teremtsen vele, hogy kapcsolatot teremtsen vele, hogy visszajelezzen neki: ,,Kapcsolatba léphetnénk-e, ha másutt nem, az éter(nitás) >>hullámain<< teremhetne-e köztünk együttműködés? ... Hogyan lehetne poliglott dialógussá fejleszteni e hevült magánbeszédet? ... Hogyan érhetjük el egymást? Kérlek, üzenj!"