Pombió kalapban

Magán kiadás... de még milyen kiadás! 336 oldal, 15 kép, keményborító. Az első sorokat 35 éve egy miskolci egyetemi szakestélyre írtam. Sokáig nem gondoltam, hogy regény lesz belőle. Lassan készült el. Túl lassan. És amikor elkészült, akkor is évekig a fiókban várta a megjelenést. Amikor egy-egy részletet megosztottam a barátaimmal, mindig biztattak: Vágj bele! Nagyon szuper! Szétröhögtem magam rajta! Én azon tépelődtem: vajon ki olvasná el? Végül elkéstem. 2018 december 30-án meghalt A barátom. Majd 40 év barátságban. Fagyos februári nap volt a temetése. Hátul álltam, Zámbó Jimmy, és Edda szólt magnóról. Nem is tudom pap beszélt, vagy valami gyászvitéz. Sokan sírtak, ahogy temetésen illik, de nekem csak egy dolog körül forogtak a gondolataim. Nem, nem az együtt töltött időre gondoltam, hanem arra, hogy ő már sose fogja elolvasni a könyvet... Most 2020 rocktóberben végre megszületett fizikai valójában is a könyv. Te elolvashatod, nevethetsz rajta, szórakozhatsz, amikor olyan szomorkodhatsz. Olvass bele bátran, remélem tetszeni fognak a részletek! És ha olyan gondolatokkal találkozol, amik ismerősek valahonnan: hát élvezd újra! Ezek a gondolatok rám akkora nagy hatással voltak, hogy részeivé váltak a szereplőim személyiségének. Tudod, nincsenek régi viccek, csak öreg emberek. Egy csecsemőnek minden vicc új! Ez az egyetlen könyvem, fontosnak kellene lenni. Benne kellene legyen, amit örökül akarok hagyni a fiaimra, a következő nemzedékre, az emberiségre. De csak a folytonos sodródás, a kétségek, az illanó vágy kanyargott ki a tollam alól. A nagy mű csupán néhány időkoptatta poén. Ezért mondják a bölcsek: Inkább igyál, az legalább meglátszik rajtad! " Mert megeshet, hogy egy-két este négykézláb érsz haza néha, S lehet, néha néhány könnycsepp belecsöppen a poharadba. S bár akad néhány nap vagy este, reggel érsz csak haza újra, De amit a ma nem tud, a holnap úgyis megold majd! " (Balázs Gyula - Kowa)