Polgárjelöltek

Előszó Részlet a műből: "Ott kezdődött a történetünk, hogy a koratavaszi napon kisétáltam a városvégi szőlősdombok alá. Felícián, vesztemre, épp a szőlőjében dolgozgatott. Görög mintára itt élte napjait e becsületes dombok között, akadémiai ligetében. Háza félig villa, félig pedig borház volt. Amint megpillantott, megszólított a gledícsiák tüskéi mögül. - Térj be csak, ember! Megrettentem. Először saját-termésű borainak ecetíze futott végig ajkamon, majd pedig szólásmondásainak idegtépő közhelyei... - A pénz csörög, a lélek hallgat... Első a polgári becsület... - tornyosultak bennem a jólismert gondolatok, melyekből, mint a villám a fellegekből sujtott felém a többi. - Vigyázz, a látszat is nagy úr... A lelki-szépség mostoha gyerek... A tiszta élet a béke és az otthon alapköve... - A sorsnak megadva magam bujtam át a tuják között. És, íme, Falícián most így kezdte: - Régóta figyelem a polgári becsületbe vágó üzelmeidet. Megdöbbentem. - Valami félreértés, - dadogtam és magamban a szetképnyomóra gondoltam, aki ez időben sokat legyeskedett Felícián felesége körül. - Vagy talán udvarlásaim titkaihoz jutott? - villant át rajtam."