Peter Brook és az egyszerű formák színháza

Peter Brook színháza az egyik nagy visszatérési kísérlet ahhoz, amit az ember alapvetően mindig is tudott, és amit a modernizáció Európája időnként elfelejt vagy csak nem akar tudni: az emberi létezésben a jónak és a rossznak, a keletkezésnek és az elmúlásnak, a fénynek és a sötétségnek egyaránt szerepe van, de nincs ez egyszer és mindenkorra kijelölve, hanem az alkotás folyamatában újra és újra meg kell találni mindennek a helyét, függetlenül attól, hogy ez egyetlen előadás vagy egész életút. A változás a fontos, az úton levés. A színház problémás terület, mert a színházi élmény egyszeri, egyedi, nem ismételhető, még csak nem is rögzíthető. De a rendező, a színész és a közönség estéről estére megpróbálja újraképzelni a teljességet, az Egészet. Az újrajátszás és a továbblépés a legnagyobb alkotói lehetőség. Egy üres tér, egy bot, egy színész, pár néző - és játszani kell. Ezt tanítja Peter Brook.