Ljudmila Ulickaja

Minden magyar nyelven megjelent könyvét olvastam Ljudmila Ulickajának. A regény minden oldalán átüt a szovjet/orosz, zsidó/keresztény és tudós/író EMBER összetett gondolkodása. Az interjúk szokatlan de tartalmas betétek, eltérnek az eddig megszokott irodalmi fordulatokon. A regény vége túlmutat az önéletrajzi elemeken, az emlődaganat a diagnózistól a beavatkozáson keresztül a kemoterápiáig brutálisan őszinte és elgondolkodtató.

Imádom Ulickaja könyveit! Csak mesél és mesél, történetei magávalragadóak, odaragasztanak a fotelhoz, miközben újabb és újabb dolgokat tudunk meg az eltitkolt múltról. Egy másfajta nézőpont, egy varázslat! csak ajánlani tudom mindenkinek.

Zseniális, ahogy a karakterekkel bánik. Olyan sokszínű a világ a könyveiben, mint a valóságban, csak ott nem vesszük észre. Mestermű.

Ljudmulia Ulickaja a jelenkori orosz irodalom legismertebb képviselője. Rengeteg díjjal (pl. Orosz Booker) ismerték már el tehetségét. Biológusból lett regényíró, könyveiben a klasszikus, nagy orosz történetmesélőket idézi meg. Ulickaja új regényében, az Imágóban három férfi történetén, barátságán keresztül ismerhetjük meg a huszadik századot. Van itt besúgás, szerelem, meghurcoltatás, tömegpszichózis és rettegés, no meg rengeteg mulatságos történet is, ott van például a Sztálin titkos siratására Moszkvába deportált grúz nagynéni esete, aki miután megtalálja rég látott rokonait, néhány perc alatt életében először a sárga földig issza le magát.

Ezt azért választom, mert Ulickaja könyveit nagyon szeretem, bár még nem olvastam eleget.

Ljudmila Ulickaja regényei mind csodálatosak, de a "Surik"-nak különleges hangulata van: a női nem olyan őszinte és szinte fenntartás nélküli tisztelete jelenik meg benne, mely számomra letehetetlenné tette a könyvet. Szerencsére nagyon orosz a történet, és nem akar modern európai lenni. Ettől olyan jó.

Mesekönyv felnőtteknek, lebilincselően érdekes történetek a kevésbé ismert orosz valóságról, jó lenne tudni, például, hogy sztálin temetése tényleg ilyen körülmények között történt-e, gondolok a mintegy 1500 agyontaposott ártatlan áldozatra! Eltitkolt történelem, emberközelben. Persze, jó, ha valaki egy kicsit járatos az orosz irodalomban, nem tudom, nekem nagyon tetszett!!

Imágó: a rovar életének utolsó fejlődési stációja. A rovar magányos felnőtti avatási szertartása során kibújik a bábból és szárnyra kel, hogy teljes jogú felnőttként elfoglalja az őt megillető helyet a rovartársadalomban. A jelenet emberi nézőpontból legalábbis nem minden pátosz nélkül való, ugyanakkor szegény rovarokat nem tapsolja meg a büszke család, amikor átveszik az igazolást arról, hogy teljesítették a kifejlettség léthez szükséges előfeltételeket és a záróvizsgán is túljutottak, sőt, a rovarok a bábból való kibújásnak még dékáni engedéllyel sem futhatnak neki többször, ha elsőre valamiért nem jött össze. Lássuk be, kemény dolog rovarnak lenni. Embernek lenni hasonlóképpen, még akkor is, ha a sikertelen felnőtté válási kísérletek nem jelentik azt, hogy végleg abba kell hagynunk a próbálkozást.Ljudmila Ulickaja legújabb, Imágó címet viselő regénye egy halálesettel kezdődik: a rádió kormányközleményben jelenti be, hogy Sztálin beteg, azonban mindenki számára azonnal egyértelművé válik az óvatos megfogalmazás valódi értelme: a vezér meghalt. Három általános iskolai barátnőt korán reggel ér a hír, és míg a lányokat különösebben nem zaklatja fel a bejelentés, a családok véleményei megoszlanak: az egyik lány zsidó nagymamája édességért szalajtja a lányát, hiszen kinyiffant a Szameh, míg egy másik lány apja sztoikus nyugalommal fogadja a hírt, hiszen szerinte rosszabb nem lesz. Mindeközben három hasonló korú fiú sorsa végérvényesen összefonódik: az osztály páriáiból az évek során barátok, orlikok (az Orosz Irodalom Kedvelői), és elsősorban pedig felnőttek lesznek. Egyikük költő, a másik fényképésznek indul, a harmadik pedig tehetséges zenész, de a felnőtté válás kanyargós útja és az elnyomó rendszerrel folytatott folyamatos adok-kapok rengeteg váratlan fordulatot produkál, hőseink útja pedig minden, csak nem zökkenőmentes.Érdekes nyomon követni az egymásnak rendelt emberek elkerülhetetlen találkozásához vezető utat, írja Ulickja a regény első fejezetének első mondatában, amellyel össze is foglalja monumentális, finom humorú elbeszélésének lényegét. Az Imágót talán egy ezer darabos kirakóhoz lehetne leginkább hasonlítani: amikor először borítjuk ki az apró elemeket a dobozból, már látjuk, hogy melyek lesznek az uralkodó színek a majdan elkészülő képen, azonban a többi darabot újra és újra kézbe kell vennünk ahhoz, hogy megtaláljuk a helyüket az egészben. Valami ilyesmi történik itt is: az egymásnak rendelt emberek sorsa elindul a maga útján, közben pedig számos kinyúló kaccsal kapcsolódik a többi szereplő történetéhez is. A hat párhuzamosan, ugyanakkor időről időre összegabalyodó történetben folyamatosan átíródnak a már megélt és még elkövetkezendő sorsok, újramesélnek történeteket, régi szereplők új helyeken bukkannak fel ebben a regényben, amelyben Sztálin halálának legalább olyan fontos szerepe van, mint annak, hogy az ötödikes Miha egy nap magával vitt egy kismacskát az iskolába.A Sztálin halálával kezdődően harminc évet felölelő regény központi témája a felnőtté válás, amely azonban nyilvánvalóan nem csupán a kikerülhetetlen időbeli folyamatokra szorítkozik. Az Imágó azt firtatja, mi kell ahhoz, hogy a társadalom szemében felnőttnek számító ember erkölcsi értelemben is felnőtté váljon sőt, lehetséges-e ez egyáltalán egy olyan társadalmi-politikai helyzetben, amely nem enged teret a felnőttséggel elméletileg együtt járó szabadságnak és amelyben mind az (nem feltétlenül a felnőttkorral asszociált) ellenállás és megalkuvás életformának számítanak, vagy a kifejlett egyed örökre megmarad imágónak, és sosem teljesíti be a sorsába kódolt lehetőségeket és kötelességeket.

Ljudmila Ulickajának ez volt a hatodik műve amit olvastam. A tőle megszokott érzékenység, néhol árnyalatlan testiséggel telitalálat. A könyv jól szerkesztett, az első része könnyedebb írásai szinte rávezetik az olvasót a súlyosabb befejezésre.

Teljesen más, mint amire számítottam. A "szokásos" holokauszt regény helyett egy mélyen elgondolkodtató, de olvasmányosan filozófikus regény vallásról, hitről és szeretetről. Szokatlan történetszerkesztése és az idősíkok ill. szereplők állandó váltakozása miatt nem árt figyelmesen olvasni, de ez teszi érdekessé, izgalmassá.

Mindenkinek szívből ajánlom. Izgalmas életutak keresztezik egymást a regényben. Zsenya személyisége olvasás közben, mint egy folyó medret váj magának gondolatvilágunkban, hogy végül "óceán-érzéssel" ajándékozzon meg bennünket. Remek nyári olvasmány!

Kedves Libi! Nagyon érdekesnek találtam a regényt.Elgondolkodtató élethelyzetek , valóságos szituációk, életérzések.Átélt érzések feldolgozása! Nekem nagyon tetszett, azonosulni tudtam a szereplőkkel!E regény miatt kezdtem el más Ulickaja regényt is olvasni.