Papírkosár

Kapás Dezső második kötete is önálló írásokból ötvöződik családregényrészletté, akárcsak az Anyám halálai. Hősei azonosak emennek a hőseivel: a hadiözvegy édesanya és négy fiúgyermeke életét követhetjük nyomon az ötvenes évek első felében. A narrátor főszereplő a legkisebb Szerencsés fiú. Az ő gyermeki látásmódja szilárdítja homogén közeggé a műfajilag széttagolt anyagot. A naiv, hiszékeny tisztaság, mely életkorának a sajátja, és valóságközeli, ámítás és tettetés nélküli józansága, melyet társadalmi helyzete diktál, egyszerre képes megkérdőjelezni és elfogadni a körötte zajló történelmi eseményeket. Az anyai bizakodás, szeretet és szorgalom erőterében él a család egyfajta csodában reménykedve, hogy egyszer talán a Don-kanyarban eltűnt édesapa is előkerül a hadifogoly-szállítmányokkal. ez az apaváró és -kereső motívum sodorja olyan élethelyzetekbe a legkisebb fiút,amelyekben szinte kézzelfoghatóvá válik a gyermeki hit és jóság, valamint a valóság riasztó ellentéte, de ebből fakad az a szemérmes líraiság is, mely a fanyar, tragikomikus tartalmakat fel tudja tölteni az osztály, a munkásosztály értékeszményeivel.