Őseink kertje, Erdély

Armaseti, Havasalföld, 1940: "Sándor bácsi hozta azt a hírt, hogy Magyarország és Románia között tárgyalások folynak a trianoni hibák, bűnök kijavítására, és a két nép kéznyújtásra készül. Apám nem volt olyan derűlátó, különösen a kéznyújtást illetően, mint Sándor bácsi. Csüggedten legyintett: - Sohasem fognak megegyezni! Mi a történelmi Magyarországot akarjuk, és a románok jelszava nici o brazda vagyis egy barázdát sem. Van egy másik jelszó is, amit a román politikusok nem hagynak elévülni: Előre a Tiszáig! - Apám szerint a románok történelmi célja Bécs, majd tovább. Bíznak erős szaporodási hajlamukban, amely mindig is segítette őket történelmük folyamán, és Erdélyt is jórészt ezáltal kaparintották meg. Ők támadók, mi védekezünk. Az erdőben, a vadak közt is az húzza a rövidebbet, amelyiknek a természete a védekezés. Ők expanzióban vannak, mi defenzívában. - De Jancsikám, hogy lehetsz ilyen pesszimista, éppen most, amikor növekvő reményeink lehetnek? - Nem bízom a magyar-román barátságban - hajtogatta apám. - Akik közülük ilyet akartak a történelem folyamán, azt a románok maguk közül kiközösítették, megölték, hazaárulónak nevezték, bélyegezték. - Ne haragudj, Jancsikám, de én a te defenzív-offenzív elméletedben sem hiszek! Az embernél ez másként van, mint a többi élőlénynél. A magyar-román együttélés századok folyamán meglehetősen békés volt olyankor, amikor azt a politikusok engedték. - Ameddig magunkra vagyunk hagyatva, a románok semmiféle egyezkedésbe nem mennek bele! Gondold csak el: a románok az antanthatalmak teljes támogatását élvezik! Micsoda öntudatot ad ez nekik! És az Egyesült Államok is a hátuk mögött van! Ha bármit is engednének az csak taktika volna! - De a németek! Ők támogatnak minket! - Gyulafehérváron, amikor Erdély sorsáról döntöttek 18-ban, az erdélyi németek a románok mellé álltak! Az egy céltudatosan megszervezett népszavazási demonstráció volt ellenünk! Sándor bácsi türelmesen érvelt egészen hajnali, végül is meggyőzte apámat, hogy a román-magyar kapcsolatokban valamiféle újrarendeződés következik a kölcsönös belátás alapján. ... - Gizuskám, és a te lelkes magyarságod? - fordult Sándor bácsi nagyon is hallgató anyámhoz. - Nem akarok álmokat kergetni! Elég volt! Én tudtam, mi van anyám válasza mögött. Ő már elhatározta, hogy én Stefanescu felesége legyek."