Önazonosítás, sorsválasztás

Az itt közölt esszék és tanulmányok gondolati kereteit és adatbázisait közel két évtized kutatásai teremtették meg. Az 1980-as évek elejétől foglalkoztatott ugyanis az a kérdés, hogyan lehet objektivista történelmi-szociológiai módszerekkel megvilágítani a modern zsidóságot érintő kérdések állandó velejáróját, az önbesorolás mineműségét, az önmeghatározás változásait s az erre vonatkozó stratégiainak minősíthető magatartásokat. Kutatásaimhoz két oldalról kaptam jelentős külső impulzusokat. Legfontosabb közülük mindenképp annak belátása volt, hogy az emancipált vagy jogi egyenjogúsítás felé haladó zsidóságon belüli történések nem értelmezhetők egyrészt a csoportra nehezedő külső nyomásnak (melyben a zsidóság társadalmi definíciója s az ehhez fűződő s egymással harcban álló elvárások, vélemények és előítéletek nagy szerepet játszottak), másrészt maguknak a kollektív identitás kezeléséhez kapcsolódó belső konfliktusok felmérése nélkül. A második, legszemélyesebben érintő impulzust a régi magyar társadalomstatisztikai irodalomtól kaptam, mely bőséges, bár legtöbbször csak közvetett támpontokat szolgáltatott a magyar-zsidó ,,besorolási küzdelmek" empirikus bemutatására. A könyv anyaga két részre oszlik. Az első egységben közölt tanulmányok kifejezetten esszé jellegűek, amennyiben szélesebb problémavilágot ölelnek fel, de inkább csak gondolatilag, anélkül tehát, hogy minden felvetett kérdéskörhöz megfelelő empirikus alapozást próbáltam volna szolgáltatni. A második rész evvel ellentétben döntően - majdnem kizárólag - saját szociológiai természetű felvételeim, helyi adatsorokra vonatkozó mélyfúrásaim hozamára épül fel, a zsidó identitás olyan stratégiai módosításaira nézve, mint a névmagyarosítás, a vallásváltás és a vegyes házasság.