Olsvai Imre népzenekutató öröksége

Olsvai Imre (Budapest, 1931-2014) népzenekutató, zeneszerző, 1958-tól az MTA Népzenekutató Csoportja, majd a Zenetudományi Intézet tudományos főmunkatársa 1998. évi nyugdíjazásáig. A Zeneakadémián Kodály Zoltán egyik utolsó tanítványaként végzett a zenetudományi és a zeneszerzői szakon. Fő munkája az MTA központi népzenei gyűjteményének gyarapítása, zenei rendszerének kidolgozása, A Magyar Népzene Tára köteteinek szerkesztésében való részvétel. A magyar népzene rendszertanán és változásvizsgálatán kívül összehasonlító vizsgálatokat végzett a szomszédaink és rokonaink népzenéjével való, valamint a népzenei-műzenei, a néptánc- és az irodalmi kapcsolatok témavilágában. Tudományos munkássága mellett oroszlánrészt vállalt az 1970-es évektől újjáéledő népzenei mozgalom patronálásában. Ez nemcsak a különböző népzenei versenyek zsűrizését jelentette, hanem a népzene oktatásában, ismeretterjesztésében való aktív részvételt is. Ezzel a kötettel, melynek szerkezetét, fő fejezeteit Paksa Katalin állította össze, végleges formáját pedig Szőkéné Károlyi Annamária és Vavrinecz András szerkesztők alakították ki, Olsvai Imre népzenekutató munkásságának szeretnénk emléket állítani. A könyvben megjelenő írások nagy része olyan folyóiratokban, tanulmánykötetekben jelent meg, amelyek a mai érdeklődők számára nem hozzáférhetők. A kötet online mellékletén tanulmányozható Olsvai Imre első gyűjtőútjának naplója, valamint Stanics Mihály ormánsági pásztor zenei anyaga, amelynek gyűjtője Olsvai Imre, szerkesztője Németh István.