Nimródtól a Honfoglalásig

Györffy Rózsa, az író Gaál Gabriella felkérésére írt konferansziékkal kezdődött Györffy Rózsa írói tevékenysége. Blaha Lujza, Liszt Ferenc, Dankó Pista, Madách Imre életéről és munkásságáról készült összeállításai valósággal íróvá avatták az egykori színésznőt. Ezzel rátalált az önkifejezés új lehetőségére. A színpadról, a színházról lemondott, de annál következetesebben ragaszkodott a pódiumhoz, ahol saját írásait mondta, és a mai napig is mondja vagy olvassa fel. Régi álma valósul meg, amikor megteremti maga számára a Templom Pódiumot, ahol a magyar szentekről írott munkáit adja elő, emberközelbe hozva a szenteket, azok életét, üzenetüket a ma élők számára. Lelkesítette a tudat, hogy ismét tehet valamit a lelki sivárság és közöny ellen, hogy tiszta szép érzéseket ébreszthet. 1982-ben mint író és mint előadóművész meghívót kapott Münchenbe. Szellemi termékeket abban az időben tilos volt külföldre, főleg olyan ellenséges országba vinni, mint Nyugat-Németország. Kilopta az országból saját írásait. Emlékezetes találkozók jöttek létre az emigráns magyarokkal. Nagy sikert aratott egy saját maga által teremtett műfajjal, amelynek az volt a lényege, hogy ugyanabban az előadásban bemutatta a szerzőt, jelesül Kacsóh Pongrácot, a művet, ebben az esetben a "János vitéz" című operettet, és részleteket, dalokat elevenített meg a dalműből. A hatalom megsokallja, nyomozót küld a lakására, aki határozottan figyelmezteti: hagyjon föl ellenzéki magatartásával és ilyen irányú szerepléseivel, amíg nem késő. A szereplések gyérülnek, az asztalfiókban tovább gyűlnek az újabb művek. A rendszerváltás után nem csak magyarországi, hanem erdélyi, főleg székelyföldi meghívásoknak is eleget tesz. Ahol megfordult, mindig visszavárják. Az írói és előadói szerep kettősségében fedezi fel maga számára az önkifejezés teljes lehetőségét: színésznő és író egy személyben.