Nietzsche és Tolsztoj

Aki Nietzschében a szentírási hagyomány megtagadóját és Tolsztojban a kereszténység megújítóját látja, nem vetheti egybe életművüket. Pedig rokonítja egymással a kor két legjelentősebb gondolkodóját, hogy az egyéni kiválóság értelemteljesítő szerepének, a humanizmusnak a kimerülése és a modern tömegtársadalom kialakulása idején mindenkinél mélyebben világítják meg az európai gondolkodás problémáját. Mivel az európai konvencióhoz igazodva megrendítő tapasztalatuk ellenére individuális alapon maradnak, a létfelejtés állapotát tükrözve mindketten groteszk következtetésre jutnak. Ugyanakkor az általuk vállalt antropológiai fordulat értelmében Nietzsche az egyéni kiválóság alkotókedvével azonosított emberi teremtőerőnek, míg Tolsztoj a személyes és a világon túli igazságról leválasztott immanens emberszeretetnek - a modern tömegtársadalomban érvényesülő és a történelmi értelemteljesülés szempontjából nélkülözhetetlen - jelentőségét hangsúlyozza.