Névben él csak

Magyarország nem egy ízben adott szállást a forradalmak viharaitól tépázott-űzött lengyel hazafiaknak. Az 1830-as években pedig az előző korszak Felvidéken letelepült hős nemzedéke már a szabadság újabb menekülő harcosaival is találkozhatott. A száműzötteket befogadó magyarság eleinte természetesen a magyar-lengyel határ menti vidékeken látta vendégül a baráti szomszéd nép fiait, később azonban Erdély és az ország többi része is szállást, kenyeret, életet nyújtott a hazátlanoknak. Ignácz Rózsa csodálatos gazdagsággal áradó írásművészete mesterien elemzi a vendégek és vendéglátók közt szövődő ezerféle érzelmi viszonylatot, ifjú szerelmesek egymásra találását, apák és fiúk küzdelmét a szabadságharc s az elnyomatás idején.