Németh László betegsége és halála

"Az emberi emlékezet, mint vízár a kavicsot, a kiváló emberek sorsát is kerekre, simára csiszolja (...)" - írta Németh László, és szükségesnek tartotta, hogy az ilyen képeket, melyeket az emlékezet renyhesége ilyen szépen kerekre súrol bennünk, egy kicsit megbontsák", a valósághoz közelítsék a későbbi korok. Ezt a célt szolgálja Németh Kristóf betegsége és halála című tanulmány is. A mű irodalomtörténeti jelentősége és életrajzi érdekessége több gyökérből táplálkozik. A szerző dr. Lakatos István, Németh László veje, naplófeljegyzéseivel nemcsak mint orvos kísérte végig az író betegségét 1963-tól 1975-ig, haláláig, - hanem mint családtag is jól ismerte. Dokumentumesszéjébe tehát beleszőtte mindazokat a hétköznapi intimitásokat is, amelyek egyébként rejtve maradtak a külvilág előtt. Nem kevésbé növeli e könyv jelentőségét, hogy a szerző - aki jelenleg is foglalkozik a Németh László-i írói hagyaték feldolgozásával - művében felhasznált újabb, eddig még nem közölt dokumentumokat is. Így többek között olvasható az a szigligeti naplórészlet is, melyet Németh László betegsége felismerésének első döbbenetében vetett papírra, egy meghívó hátlapján sebtében a szívgörcs kezdetekor írt kusza betűs végrendelet, valamint töredékek azokból a gyakorlófüzetekből, amelyekben Németh László az agyi katasztrófa után újból írni tanult. Mindezen dokumentumok az eddig ismert tényeknél lényegesen bővebben és tárgyszerűbben mutatják be azt a drámai küzdelmet, amelyet Németh László életének utolsó percéig folytatott az agyi érelmeszesedés és a vakság ellen -, öntudatának, emberi méltóságának a végsőkig való megőrzése érdekében.