"Nem jöttünk égi hadak-útján..."

Nagy László a XVII. század eleji Habsburg-ellenes függetlenségi harcok kutatása során jutott el a kuruc korhoz. A több mint három évtizedes küzdelemről nemcsak korábbi eredmények felhasználásával ad körképet, hanem a kuruc költészetben rejlő forrásértékek kiaknázásával, szövegkutatásaival és a lényeges hadtörténeti vonatkozások kiemelésével számos új adattal gazdagítja a történettudomány mai ismereteit, s az új ismeretek alapján olykor szemléletünk változtatását is szorgalmazza. A kuruc név eredetét, közismert kuruc verseket illetően izgalmas filológiai nyomozások részesévé válhat az olvasó. S bizonyosan nagy érdeklődésre számíthatnak a szerző azon tanulmányai, amelyek a históriai félárnyékba szorult "kuruc király", a bujdosókat a "fejetlen lábság" állapotából kimozdító Thököly Imre történelmi szerepének méltatásánál eddig kellően figyelembe nem vett szempontokra hívják fel a figyelmet. A korszak hol "vitéz", hol "kajtor" hadinépét gyakran illette az utókor történeti irodalma kemény, elmarasztaló szavakkal is. Az ismert történész fokozott érdeklődése a kor iránt nem újabb elfogultságokat teremt, hanem múltunk jobb, igazabb feltárását segíti elő, és meglátásai, értékes ötletei, feltételezései pedig remélhetőleg további buzdítást adnak a komplex kutatásokhoz.