Napból jöttem

Faddon élek családommal, dédszüleim fehértornácos, hosszú parasztházában. Itt alakítottuk ki galériánkat 1991-ben. Megmagyarázhatatlan belső "kényszer" hatására nyúltam agyaghoz, fához 1986-ban. Később elhagytam előző hivatásomat, a pedagógusi pályát. A mai napig érzem, hogy a gyerekek felé bőven van törleszteni valóm. Szobraim figurális jellegűek, archaikusak, az emberben rejlő Janus arcúságot hordozzák, az anyaság szépségéről beszélnek és a transzcendentális Mindenható felé fordulnak. Népi, naív szemléletű képeimmel színeket, derűt, harmóniát, játékosságot és melegséget szeretnék továbbítani. Az alkotás az életem. Későn kaptam valahonnan, valakitől. Ez egy csodás gyötrelem és óriási felelősség is. Vállalni magunkat olyannak, amilyenek valójában vagyunk, nem könnyű feladat. Mást, valótlant viszont tisztességtelen lenne mutatni. Mélységesen hiszem, hogy a lélekből jött dalnak létjogosultsága van, érték, mert igazságot hordoz.