Murteri kövek SZEMBESÜLÉSEK, SZEMPONTOK, ALKALMAK

Vannak emberek, akik a szolgaságot választják egy-egy örökéletűnek látszó rendszerben vagy egy-egy divatos eszme irányítása alatt, de nem restellik életüket, életművüket ,,független gondolkodásuk" címkéjével ellátni. A ,,szolgalélek" kényes arra, hogy amikor csak mód nyílik rá, az urat megjátssza. Nincs meggyőződése, nincs érdeke. Nem így a ,,szolgáló lélek", - esetünkben Szépfalusi István. Mert aki igazi szolgálatot akar vállalni, annak fel kell minden méltatlan világi köteléket számolnia. Ki kell szabadítania magát a különféle megalázó rabságokból, hogy önként adhassa fejét a megtisztelő szolgálatra. Ebben áll szabadságunk: kényszer nélkül - s a tüstént learatható jutalom nélkül is - tenni a jót. Rászokott a szánk a nagy szavakra. Magyarság, hazafiság, közösség, szeretet. Könnyű mondogatni - s bizony, a szólamokkal kivívott érdemszerzés manapság nem ritkaság. Mint ahogy az is gyakran megesik, hogy a cselekvésben is testet öltő erény szinte észrevétlen marad. Csak azok veszik észre, akik a cselekvés által megmenekedtek, vagy éppen arra kaptak erőt, hogy a sorsukat elviseljék. Az, hogy a hálát emlékezetük megőrzi, csak remélhető. S ha nem, hát nem. A ,,szolgálattevő" menetközben a hálára nem kacsingat - s ha valaha mégis megkapja, a háláért maga is hálát érez. Szépfalusi István életének az ad hitelt, hogy amit leírt, amit kimondott, azt tettekkel is bizonyította. Működése a tevékeny haza- és emberszeretet példája. Nála ez a két érzület nincs ellentétben, mert nem pottyan le a politikai síkra, megmarad - eszmeiségét illetően - a szellemi szférában, s gyakorlattá válik a földi, fizikai téren. Nem kirekesztő, hanem beölelő személyiség. A ,,rész" megkülönböztetése közben az ,,egésszel" való összefüggést nem felejti. Nem valami ellenére szeret, hanem valami javára.