Midas király (A Magyar Próza Klasszikusai 17.)

Részlet a könyvből: A harmadik emeleten nagy volt az izgalom. A Grunovszkyék ajtaját egész nap csapkodták. A takarítólányuk, aki aznap rendkívüli szolgálattételre volt berendelve, folyvást szaladgált, hol az utcára, hol meg a szomszédokhoz. A nagy Vanda minduntalan ki-kinézett a lépcsőházba, és Terka, aki gyerekkíséretével végigkalandozta az egész folyosót, már negyedszer köszöntött be az ablakon a nagy Vandához ezzel a kérdéssel, hogy: - Elhozták-e már a Margit ruháját? Nem hozták el. És ez a ruha, mely sehogy sem akart megérkezni, egyre jobban foglalkoztatta az egész harmadik emeletet. A számtisztné nem is állhatta meg, hogy át ne szóljon a kávésnéhoz: - Ezek a Grunovszkyék, mióta a Polgári Kör a házba költözködött, meg vannak bolondulva. Fehér selyem báliruha egy diurnista kisasszonynak! - ilyet csak a mai világban hallani. Fogadni mertnék, hogy egy hónapig mákos metélten fog élni az egész família.