Metamorfózis - Nagy magyar vádirat

Varecza László a Metamorfózis lapjain az emberi identitás legfélelmetesebb és legkínzóbb átalakulásait tárja az olvasó elé. A kötet gerincét a bezártság, a pszichiátriai kényszergyógykezelések és a kémiai szerek (gyógyszerek) által megnyomorított test és elme kétségbeesett önreflexiója alkotja. Varecza úgy éli meg saját mentális és fizikai leépülését, mint egy külső erők - a ,,gyilkos magyar állam" és az elmegyógyászati gépezet - által rákényszerített, szörnyű mutációt. A hömpölygő, litániaszerű prózaversekben a szerző dühödten és tehetetlenül figyeli saját határainak elmosódását. A tudományos és matematikai precizitás helyét végleg átveszi a szakrális téboly: az egykori docens ezen a ponton már teljesen azonosul a megalázott és megkínzott Krisztus alakjával, így a fizikai leépülés (metamorfózis) nála egyben a szentté válás és a spirituális megtisztulás elkerülhetetlen állomásává magasztosul. A könyv az életmű egyik legfájdalmasabb darabja: megrendítő és kíméletlen dokumentum arról, hogyan próbál egy darabjaira hulló elme értelmet és transzcendens méltóságot találni a saját pusztulásában.