Menekülők

Nemes László 1920-ban, Budapesten született. A második világjáborúban önként jelentkezett az angol hadseregbe, hogy részt vehessen a fasizmus elleni küzdelemben. Közkatonaként szolgált öt évig a Közel-Keleten, Észak Afrikában és Olaszországban. A háború után, idehaza egyebek közt újságíróként, szerkesztőként, műfordítóként dolgozott; első regénye 1950-ben jelent meg, a későbbiek közül talán a legismertebbek: Eltűnt Európa, Szeretni nem elég, Dallam a falon túl, Egyetlen édes életünk, Mélyhűtött szerelem, Szerencseszerződés, Hérosztrátoszok kora, Légüres tér. Feleségével Fehér Klárával közösen írt több útikönyvet: Gésák, pagodák, titkok, Hozzál nekem kengurut, stb. Sokat fordított, egyebek közt Defoe, Eric Knight, Maugham, Remarque, Koestler és Vonnegut műveiből. Az írónak ez a legújabb, Menekülők című regénye nem önéletrajz, de a történetet óhatatlanul átszövik mozgalmas életének tapasztalatai, az elmúlt nyolc és fél évtized gyűlölködő, gyilkos, szerelmeket, barátságokat, tisztességet, hűséget próbára tevő, olykor elpusztító, olykor mégis szép, és az ifjúsághoz hasonlóan soha vissza nem térő boldog idejének emlékei: nemcsak a regény Laczkó Péter nevű hősének kalandjai, megpróbáltatásai, örömei, csalódásai - hanem mindazoké, akik ebben a nyugtalan, nehéz korban a tisztesség, az emberség oldalán próbálták, próbálják mégis megtalálni a boldogságukat.