Megélt esztétika

,,Nekünk, filozófusoknak az az egyéni küldetésünk, hogy a magunk korának hangjával, jellegével újjáélesszük a minden-kori értékbírált rendszereket, Spinozát, Hegelt és Marxot... Azért haldoklik az emberiség, mert megfullad a hazugság odúiban." Közel érzem magamhoz, amit a hős, Rosenthal mond Paul Nizan Az összeesküvés című könyvében, mely a 20-as évek fiatal francia értelmiségieinek szellemét idézi, akik a háborút, a béke első zűrzavarait követő időket élték át, és ,,egy mesebelien hazug kor vége felé jártak". A filozófia, az esztétika, az etika oktatója lettem, aki a modern huszadik századi marxizmus filozófiai nyelvén fejezi ki magát a legtermészetesebben, egy olyan szellemi irányzat követője, amely elsősorban Lukács György munkásságát tekintette példaadónak. Gondolkodásomat alapvetően meghatározta mind a marxizmus reneszánsz változataihoz fűződő történeti-kritikai viszony, mind a felvilágosodás és a XIX. századi német filozófia tradíciója. Harminc évig vezettem az MTA Lukács Archívumát. Ezekben az évtizedekben születtek azok a tanulmányok, cikkek, alkalmi írások, amelyekből összeállt ez a kötet. Darabjai ,,rendbe rakva" követik Lukács György életútját, rövidebben-hosszabban szólnak minden alkotói korszakáról. Az összeállí­tás nem tankönyv, mégis adalékot nyújt Lukács megélt gondolkodásának történeti tanulmányozásához. A könyv végén található Függelék azt érzékelteti, hogy ideológiatörténeti kutatásaim felölelik a kommunizmus mellett a fasizmus történetét is. Sziklai László