Magyarország története

Kosáry Domokos: Élete sorsfordulói egybeestek a magyar történelem 20. századi fordulópontjaival. Még gyermekkorában szüleivel (édesanyja, a korszak híres írónője, Kosáryné Réz Lola) Budapestre települt a Trianon következtében Csehszlovákiához került Selmecbányáról. Itt végezte tanulmányait a Pázmány Péter egyetemen, történelem-latin szakon. Az Eötvös Collegium tagja, a korszak neves történészének, Szekfű Gyulának a tanítványa. Kortársaival ellentétben ő Németország helyett Angliában és Franciaországban járt ösztöndíjjal, ahol megismerhette a nyugati, színvonalas, az Annales fémjelezte történeti iskolát. Mint az Eötvös Collegium tagja közeli kapcsolatba került annak kurátorával, Teleki Pállal, aki hosszabb tanulmányútra küldte őt az USA-ba, ahol tanulmányai mellett Magyarország nyugati megítéléséről kellett tájékozódnia. Teleki ottani barátai mind figyelmeztettek a várható német vereségre a II. világháborúban, ám idehaza kevesen hittek a hazatérő ifjú történésznek. Hamarosan a Teleki Pál Tudományos Intézetben a Történettudományi Intézet igazgatóhelyettese lett, a háború után egyetemen is taníthatott, ám az egyre erősödő marxista történészek (Andics Erzsébet, Mód Aladár) támadásai megbuktatták és száműzték az egyetemről. Kosáry Domokos sírja Budapesten. Farkasréti temető: 6/2. 1956-ban a Történettudományi Intézet Forradalmi Tanácsának elnöke, ezért később két évig börtönben volt, majd a Pest Megyei Levéltár munkatársa, később újra engedik, hogy a Történettudományi Intézetben dolgozzon. Bár nem engedték vezető pozícióba, ez a korszak a csendes alkotás időszaka, több jelentős művét ekkor alkotta. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja 1982-től, rendes tagja 1985-től, elnöke 1990-1996 között. Szakterülete az újabb kori magyar és európai történelem. A magyar történet színhelye a 9 század vége, tehát több mint ezer év óta a Dunának a Dévényi kaputól a Vaskapuig terjedő középső medencéje volt. A Duna-medencét is jellemzik azok az előnyös természeti feltételek, melyek az egész európai szárazföldön az emberi művelődésre kedvező viszonyokat hoztak létre: a mérsékelt éghajlat és elegendő csapadék, hogy a föld öntözés nélkül is teremjen. A gazdasági és társadalmi élet tehát itt hasonló feltételek közt, hasonló irányban indulhatott, mint nyugaton. A fejlődés ütemét azonban már a helyi sajátságok befolyásolták. Minél keményebb az éghajlat, minél többet kell a természettel az elemi szükségletekért küzdeni, annál kevesebb emberi munkafölösleg marad magasabb fokú állami élet, szellemi műveltség kialakítására, annál lassúbb a társadalom fejlődése. A Duna középső medencéjében, mint a földrajz kutatói ismétlik, kelet és nyugat földrajzi sajátságai találkoznak. A nagy, keleti eurázsiai füves síkságnak itt vannak, az Alföld táján, legnyugatibb foltjai. Ezt a sík tájat pedig az európai hegyrendszereknek az orosz steppékre néző, legkeletibb alakulása, a Kárpátok nagy, mintegy 1500 km hosszú félköríve övezi. (Innen a magyar irodalomban használatos Kárpát-medence név). A csapadék több, az éghajlat enyhébb, az állattenyésztés, a földművelés természeti feltételei kedvezőbbek itt, mint például a délorosz pusztaságon, de nem annyira kedvezők, mint Franciaországban vagy Angliában.