Magyarország megszállása

FÜLSZÖVEG Öt év történetét írtam meg, 1942-től 1947-ig, jórészt személyes émények és tapasztalatok alapján, háttérben a nagyhatalmak roppant összecsapásának és végzetes tévedéseinek felvázolásával. Az öt év a magyar történelem legtragikusabb szakasza, vereséggel és bukással, majd újrakezdéssel. 1942. március 10-én Kállay Miklós a miniszterelnök; Horthy Miklós kormányzó gondos, tudatos választással nevezte ki, hogy adandó alkalommal kivonja Magyarországot a háborúból, melybe egy éve belekényszerült. 1947. május 30-án legmondott Nagy Ferenc, a háború utáni miniszterelnök, akit az összeomlás politikai kényszere állított a kormány élére. Egyikük sem volt felkészülve a sors-rendelte szerepre, a közibük eső 1945 a magyar történelem cenzúrája. Történelmüket nagy, drámai és tragikus események gyakran megszakították, de ugyanannak a rendszernek a folyamatosságát érintetlenül hagyták. A fordulópont 1945: lezárult az a hosszú-hosszú folyamat, amit büszkén ezerévnek nevezünk, és elkezdődött egy új korszak, aminek megjelelölésére még nincs kellő távlatunk. Eddig jellegében az új korszak, aminek megjelölésére még nincs kellő távlatunk. Eddig jellegében az új korszak mindannak az ellenkezője, amit az ezerév képvisel és szimbolizál, de akárhogy is lesz, akármit hoz a jövő, a fejlődés előreviszi a magyarságot, ismeretlen rendeltetése felé, nem pedig hátra, hogy megtörten, sírva a múltjára boruljon. Vissza TARTALOM Előszó 5 Prelude: 1944. március 19. 7 Agónia 45 A végzet beteljesedése: október 15. 91 Találkozás az oroszokkal 125 Orosz börtön 163 Történelmünk cezúrája: 1945 201 A hatalomátvétel mechanizmusa 245 A demokratikus kísérlet felszámolása 289 Dokumentumok 328 Utószó 340 Névmutató 348