Magyardellői napdalok II. - Lírai szociográfia

Feljőve hát újra Magyardellő Napja, delelvén déli démoniáját űzi a Maros-mente, Babba Mária szent birodalma, a presumér időket idéző kultúrtáj. Kilép a földből dionüsszoszi táncát ropva, mérlegelve a múltat a Gabonaanya, Gé-Méter dalosajkú fia, József, s az igében újra-igézi népe igazságát. Vissza kell menteni a Napba, a népbe a megmaradt magyart magba az örökreszóló történeteket, történelmet, mert hordja a rablóhorda kincsünk, kihalunk lassan-lassan a saját vendéglátta hazánkból. De Jó, de jó hogy van aki érzi, őrzi, szívünkbe lúdbőrzi a sallangtalan ősi őszinteséget, szerelem szent szertartását. Az öt tucat évet ért, s ebből egyet Ballószögön meghúzódó táltost polihisztor (verseskötete, prózája Erdélyből is ismert, festészete kerimbozsálva ért Magyarok Házába, hegedűmuzsikáló dellői népdalait rádió hinti, de még sportbajnok fiait is ő edzette) emlékeiből országot foglalt vissza. Amit évszázadok céda politikája, áruló jelen hitványsága elemészt, híven adja át az utódoknak a hivatott igric. Megrendítő, ahogy átüt a gyász turuios torain minden hajdani örömök örökös hajnali mítosza is. Mert semmi sem vész el, amit idegeinkben tovarezgetünk az időtlenségbe. Csak kishitűségünk panaszolkodása elpazarolt vétek, bűvöletes bűn. Fel kell támadnia megtöretettségünk eltaposott parazsából a dellői Napnak, eredetiségünk üde deliségének. Demeter Józsefben adva van a példa: íme miként fordul át a torokszorító kín mesés örvénylésű magyaros csárdába! Mit hagy el hagyományából a bölcs, s mit tanul el a termő új fiatalságtól! Sokezer éve emelkedtünk ki a keleti horizonton, talán éppen most delelünk, de elő kell készülnünk a sokezer éves Utolsó Ítéletre szintén! Számonkérés és számadás is ez a KÖNYV!