Magyar népi vászonhímzések (Magyar népművészet 8.)

A vászonhímzések a magyar népművészet egyik sajátos ágát alkotják. A szűcs- és szűrhímzésektől, valamint a kerámiától és a bútorművességtől egyaránt eltérnek abban, hogy nem tanult mesteremberek készítményei. Asszonyi munka volt a hímzés, az otthon négy fala között készült, s elsősorban a házbelsőt volt hivatva díszíteni. Így nem is lett belőlük eladásra felkínált, vásári holmi. A könyv tájékoztat az öltésformákról, amelyekkel e hímzéseket varrták: a motívumokról, amelyeket díszítőelemül használtak, továbbá a szerkesztési elvek rendszereiről, melyek nyomán a vászon adott részét díszítő szándékkal kivarrták. Végül stíluselemzések alapján meghatározza a magyar népi vászonhímzések lokális csoportjait. A magyar gyűjtemények mintegy 30 000 tárgyak kitevő, nagyszámú anyagából 31 fekete-fehér és 22 színes kép, valamint 28 rajz ad ízelítőt három évszázad paraszti hímzésgyakorlatából. TARTALOM: Bevezetés 7 Mi a hímzés? 10 Az öltésformák 16 Motívumok 18 A minta 21 A mintaszerkesztés 24 A minta növelése 44 Szétesés, újrarendezés 50 Lokális stílusok 52 Befejezés 56 Bibliográfia 59 A képek jegyzéke 60 A színes táblák jegyzéke 63 Határon túli helységek 64 Képek 65