Magyar Látóhatár - Borbándi Gyula emlékkönyv

Harmincévesen menekült el az országból, és majdnem negyven évnek kellett eltelnie, hogy Münchenben autóba üljön és elinduljon Magyarország felé. Verőfényes nyárközép, 1987. A határ felé közeledve, majd a határt maga mögött hagyva nem érez se szorongást, se lelkesültséget, nincs benne ,,sem izgalom, sem meghatódottság". Ezt a gyűjteményt tekintsük annak, ami, se többnek, se kevesebbnek: a tudomány tisztelgésének. És a tisztelgő tudomány akkor látja el jól a feladatát, ha kegyeleti kötelezettségének azzal tesz eleget, ha az alkalmat szakmai üzenetnek is felfogja. Egy-egy szakkérdés megtárgyalásával azt is sugalmazza, hogy a főhajtásra érdemes neves előd ebben vagy abban a kérdésben milyen eredményeket ért el, hogy ennek vagy annak a szűkebb szakterületnek a további vizsgálatához mekkora anyagot tárt föl. A tisztelgő elkötelezettséget nemcsak a részvételre meghívott szerzők személyisége reprezentálja, noha mindegyikükről köztudott szoros kollegiális, sőt baráti kötődése az eltávozotthoz. Olyan kutatási témákból kértünk tőlük tanulmányt, amelyekben valaha, a nem is túl távoli időkben, Borbándi Gyula tette le a szakmai alapokat. Vagy szakmonográfiák formájában, vagy olyan emlékiratok keretei között, amelyek a későbbi történeti kutatásokhoz nélkülözhetetlen információkat összegyűjtötték és rendszerezték.