Lovasok a napernyő alatt

A képek és az időjárás. Gyermekkorom óta összefüggenek egymással. A képzőművészet és a meteorológia. Az egyik az emberi ügyességből, tehetségből, a sejtések meglátásából születő, önmagáért való világ, a festő ember belső erejéből építkezik, aki képes megérteni és elfogadni a "rend" szó jelentését. És ismerve az emberi gyengeséget, a szabad akarata erejével szilárdan ragaszkodni hozzá. Elfutni előle, és alázatos mosollyal újra visszatérni. És a másik világ, maga a rend, a tökéletesség végtelen világűrje – az időjárás. Ha valaki egész életében meteorológiával foglalkozik, ugyanolyan szenvedéllyel, mint az apám, nemcsak arról tudja meggyőzni a legszűkebb környezetét, hogy mióta a világ világ, az időjárás az örök győztes, és mindig is az marad, de arról is, hogy ebben a magától értetődő győzelemben nincs semmiféle hideg érzéketlenség. Az máshol van. A nevem Petr Benolol, a legmagányosabb és leggyönyörűbb szigeten élek, amelyet ismerek. Éppen az időjárás konyhájában. Bérgyilkos vagyok.