Lethya-trilógia

"Mintegy nyolcvan évvel járunk An Gorta Mór, a genocídiummal is felérő nagy ír éhínség kezdete után. A zöld sziget lakossága több mint 8 millióról nem egészen 4 és fél millióra csökkent. A meggyötört írek a hátuk mögött tudhatják már a húsvéti felkelést és a polgárháborút, rövidesen azonban a nagy gazdasági világválság megpróbáltatásai várnak az újonnan alakult Szabad-államra. A fantasy műfaján belül több tekintetben is sajátos regényt tart a kezében az olvasó. Az 1927-es Írországban induló történet a szigetet egykor benépesítő kelták gazdag múltján át bepillantást enged a titkokat őrző jelenbe, hogy aztán egy távoli tündérvilágba repítse a képzeletet. Főhősei kalandvágyó, romantikus tizenévesek egy isten háta mögötti ír kisvárosból. Ősi kelta mítoszok és tündérmesék közt eszmélő tudatuk és nyiladozó értelmük rejtélyes személyek, titokzatos tárgyak felé sodorják őket. Egy évszázadok óta titkolt átjáró, a tündérkapu felfedezése megnyitja az utat a fiatalok előtt a vágyott mesés világ felé. A Fehér Kristály földjén már régóta várnak rájuk, hiszen - bár nem tudnak róla - rajtuk áll e mesebeli föld, Lethya sorsa. Veszélyes küldetést hajtanak végre a lovagok, varázslók, tündérek és törpék világában: a meseszövés remekül ötvözi tapinthatóan valóságos világgá az ősi kelta mitológia elemeit a fantázia szülte alakokkal. A fantasy műfaji követelményeinek messzemenően megfelelő mű egyúttal Bildungsroman, fejlődésregény gyanánt is értelmezhető. A jó és rossz erők esetenként szolgálatukba állíthatják az embert, ám személyes döntés kérdése, hogy melyik oldalra állunk ebben az örök küzdelemben. A regény lapjait pergetve az öt jó barát szemünk előtt válik felnőtté, e mítikus világ kulisszái között megtanulva és az olvasónak is felmutatva - a barátság, hűség, becsület, önfeláldozás soha nem fakuló értékét. Az ifjú hősöknek komoly próbatételt jelent a mese és a valóság megkülönböztetése. De vajon mindig egyértelmű-e, hogy hol húzódik a való világ és a fantázia birodalmának határa? Ennek eldöntése az olvasókra vár!" (Dr. Buda Botond)