Leopárd a teraszon

"Ez a könyv egy elérhetetlennek hitt gyermekkori álom beteljesüléséről, egy rövid afrikai utazásról szól. Műfajának pontos meghatározásával azonban adósa maradok az olvasónak, mert nem igazán illeszthető be a hagyományosan útleírásoknak nevezett művek sorába, hisz túl gyakran kerülnek szóba benne például olyan elméleti kérdések is, amelyeket a zoológia tudománya vet fel. Ugyanakkor nem nevezhető egyértelműen természetrajzi ismeretterjesztő műnek sem, mert ehhez képest meg túl sok helyet foglalnak el benne az olyan személyes benyomásokat rögzítő eszmefuttatások, amelyek néha bizony meglehetősen messzire vezetnek. Talán mondjuk úgy: egy hatvanéves ember afrikai - közelebbről: kenyai - rácsodálkozásainak gyűjteményét tartja kezében az olvasó, aki persze teljes joggal teheti fel a kérdést, hogy honnan veszi magának a bátorságot egy festőművész, akit esetleg még művészetpedagógusként vagy televíziós műsorok szerkesztőjeként, illetve műsorvezetőjeként is ismerhetnek egyesek, hogy annyi kiváló afrikai útleírás és vadászkönyv után könyvet írjon Afrikáról. Egyáltalán mi újat lehet még írni arról a földrészről, amelyet Széchenyi Zsigmond már negyven évvel ezelőtt "denaturált Afrikának" nevezett? Remélem, hogy fent említett olvasó - miután letette a könyvet - választ kap e kérdésekre, s megbocsátón belátja, hogy egyszerűen nem tehettem mást, mint hogy kiírjam magamból azt az élményzuhatagot, amely oly váratlanul, sőt - mint utóbb kiderült - felkészületlenül ért. Mentségemül csak az a tény szolgálhat, hogy Afrikára felkészülni szinte lehetetlen." (a szerző)