Latinovits verset mond

FÜLSZÖVEG Latinovits Zoltán harminc éve halott. Eggyé vált Kosztolányi-val, József Attilával, Adyval, Tóth Árpáddal... Eggyé vált a költészettel. Maga a Láng, a Fény Hercege, Tűz a ködben s kiáltás az elveszettek jajszavának erdejében. A kötetben Latinovits versmondásaiból válogattam. Olvassátok, repüljetek és szeressétek! Hiszen poétává nemesedve verselt, ismerve a Hold fényét, a világ változó állandóságát, a szikla ősi tartását, a pipacsok esendőségét - a türkiz illatát, a fák bölcsességét, a színház ősi emelkedettségét, a nap simogatását, a ködöket és forrásokat, a tengereket és tüzeket, a Szeretet és az égi suhanást... Tiszta fényű és boldog emlékezetű éjszakákon ott lüktet a végtelenben, mint sajgótüzű forrás. A szemesi temető felé haladva lélek-zarándoklatok fehér ingű lobogós kísér. Lángolj, Fejedelem, táncolj a csillagok fátyolában, mond verseket az égieknek, és vidd tovább bús magyarságunk keresztjét! Boldog-boldogtalan Hírnök! Ott repülsz az égben, s én újra "megemelem a kalapom mélyen". Vonatzakatolás. Elvégeztetett. Vissza TARTALOM Ady Endre Intés az őrzőkhöz 9 Krisztus-kereszt az erdőn 11 Párizsban járt az ősz 13 Az Illés szekerén 15 Add nekem a szemeidet 17 Nézz drágám kincseimre 19 Arany János Az elhagyott lak 23 Híd-avatás 25 Babits Mihály Jónás imája 33 Ballada Irisz fátyoláról 35 József Attila Betlehemi királyok 39 A Dunánál 43 Óda 47 Nagyon fáj 53 Kosztolányi Dezső Hajnali részegség 61 Akarsz-e játszani 73 Radnóti Miklós Nem tudhatom 77 Hetedik ecloga 81 Erőltetett menet 85 Tétova óda 87 Tóth Árpád Esti sugárkoszorú 91 Álarcosan 93