László király emlékezete

Szent Lászlót úgy képzeljük el, ahogy a koponya-ereklyéjét őrző hermáról ránk tekint, a történeti köztudatban meg úgy él, mint aki életét kockáztatva kimentett egy magyar leányt a rabló kun kezéből, de olyan szigorú törvényt is hozott, hogy a tyúktolvaj kezét le kell vágni. Hogy miért szent, arra még az olvasott ember sem tud válaszolni. Most hogy 900 évvel trónralépése után emlékezünk rá, megkíséreljük bemutatni életútját, politikai szerepét, s azt, hogy milyennek látta őt a kortárs és az utókor. László, a "bölény" ragadványnevet viselő I. Béla magyar király és Richeza lengyel hercegnő fia volt. Az Árpádok aranyágának egyik legkiválóbb hajtását tiszteljük benne, de származását tekintve mégsem tarthatjuk tiszta magyarnak, vagy ízig-vérig Árpád-házi sarjnak. Ne feledjük, hogy nem csupán a honfoglaló magyarság és az itt talált maradványnépesség mutat embertanilag nagyon változatos képet, hanem az uralkodóház is, hiszen már a korai Árpádok is többnyire idegenből házasodtak. Ha felvázoljuk Szent László ősfáját, azt látjuk, hogy a legkülönfélébb európai dinasztiák vére keveredik benne