Kutatási füzetek 16.

Idegen szemmel. Magyarságkép 19-20. századi útleírásokban Az MTA-PTE ,,Magyarország, Európa és Ibero-Amerika" Kutatócsoport Magyarságkép Közép-Európában és Ibero-Amerikában a 20. század második felében címet viselő 2007-2011-re előirányzott projektje közép-európai vonulatának második kötetét tartja kezében az olvasó, amely részben a Pécs Európa Kulturális Fővárosa Pécs 2010 projekt támogatásával, Magyarságkép a 20. századi útleírásokban és útikönyvekben. Ahogy mások látnak minket; szomszédok egymásról. Kulturális és történelmi hasonlóságok és különbözőségek az Európai Unió peremvidékén címmel 2008. november 20-21-én megrendezett nemzetközi tudományos konferencia előadásait tartalmazza, részben pedig a kötet témájához kapcsolódó, a rendezvényen el nem hangzott írásokat. A kötetben szereplő írások ezúttal nem az 1945 utáni időszakra koncentrálnak kizárólag, hiszen a tanulmányok jelentős része a 19. században és a két világháború között különböző országokban és szempontok alapján tetten érhető magyarságképet mutatják be. Ráadásul ezúttal a körülmények úgy hozták, hogy a közép-európai régiót jelentős mértékben kibővítettük, mivel az Írországban és Finnországban honos magyarságképről is ízelítőt kap az olvasó. Róisín Healy William Smith O'Brien ír nemzeti politikus 19. századi Magyarországon szerzett tapasztalatit mutatja be, és nézőpontja leginkább arra irányul, hogy a magyarországi politikai fejlődés eredményei és tapasztalatai miként segíthettek az ír nemzeti mozgalom továbbfejlődésében, így érthető módón meglehetősen pozitív magyarságkép elevenedik meg előttünk. Zarka Zsuzsanna a 19. század közepi ír benyomásokat összegzi a Habsburg Birodalomról és Magyarországról, amelyek a 19. században egyre nagyobb számban voltak jelen, és különös fellendülést éltek meg a dunai gőzhajózás elindulásával, amely az írek számára a térségbe és az azon túli területekre való utazás  lerövidülésével kecsegtetett és ezért egyre nagyobb érdeklődést váltott ki. Az ír utazók pedig nem restelkedtek a gőzhajós utazások során szerzett benyomásaikat papírra vetni. Vesa Vares érdekes adalékokkal szolgál arra, hogy a finn identitás erősítése érdekében a függetlenné vált ország lakói miként viszonyultak más országokhoz és népekhez. A tanulmány középpontjában a finnek nem túl szívmelengető Kelet-, illetve Közép-Kelet-Európa-felfogása áll, amely térségből bizonyos okok miatt csak Magyarországra tekintettek kivételként,  miközben az általuk érzékelt problémákat sem rejtették véka alá. Szintén a két világháború közötti időszakra tekint Gojko Malović, akinek tanulmánya a szerbek magyarságképét mutatja be, s olyan magyar tulajdonságokra irányítja rá a figyelmet, amelyek a mai napig megmaradtak, és a kívülállók, különösen a szomszédok számára nem a legpozitívabb fényben tüntették és tüntetik fel Magyarországot és a magyarokat, ugyanakkor az is nagyon érdekes, hogy milyen tulajdonságainkat tartja követendőnek. Anton Gyenikin magyarországi emigrációja során ugyan elsősorban politikai tevékenységével tűnt ki, mégis az itt töltött idő lehetőséget adott számára arra is, hogy néhány magyarországi benyomásának is hangot adjon - ezt mutatja be Kolontári Attila dolgozata. Ezenkívül ebben a kötetben a korábbihoz képest kissé markánsabban jelenik meg a Magyarországon belül érzékelhető, illetve a Magyarország által tudatosan kifelé mutatni akart magyarságkép. Réthelyi Mari tanulmánya ugyanis a magyarországi zsidóság magyarságképét mutatja be, míg Pilkhoffer Mónikatanulmánya Magyarország világkiállításokon való részvételének, a magyar pavilonok és azok belső kialakítása révén sugárzott és az ott megjelenő közönség által érzékelt magyarságképet járja körbe, Slachta Krisztina kötetben szereplő második tanulmánya pedig a valószínűleg a legszélesebb érdeklődői körhöz eljutó, az 1945 után időszakban az idegenforgalmat gyakorlatilag monopolizáló IBUSZ által készített információs kiadványok vizsgálata alapján tárja fel a kifelé közvetített magyarságkép újabb szeleteit. A kötet további tanulmányai a kutatási projekthez jobban kötődő 1945 utáni időszakot vették górcső alá. Így képet kapunk a Németországi Szövetségi Köztársaságban 1945 után megjelenő, évtizedeken keresztül a két világháború közötti időszakból megörökölt romantikus és kliséktől hemzsegő útikönyveinek magyarságképéről (Vitári Zsolt tanulmánya); Dévényi Anna és Tóth Imre pedig megpróbálkozott azzal a nem könnyű feladattal, hogy a német nyelvű, többségében németországi turisztikai irodalom halmazából kikeresse azokat a többnyire Interneten megjelent írásokat, amelyek esetében osztrák szerzőség volt feltételezhető, és így az osztrák magyarságkép rekonstruálását tették lehetővé. Pátrovics Péter két tanulmánya egy nem rég Lengyelországban megjelent, magyar-lengyel szerző tollából származó, irodalmi jellegű Magyarország- leírást, és Budapest lengyelországi megítélését vizsgálta, miközben arra is fény derül, hogy külföldön sok minden másként tükröződik, amit esetleg mi magunk idehaza gondolunk magunkról. Vajda Barnabás, Rózsavölgyi Edit, Szilágyi Imre és Hornyák Árpád tanulmányai szintén ráirányítják a figyelmet arra, hogy idegen szemmel nemcsak a magyarok tűnnek fel más színben, hanem az országban megtekintésre ajánlott látnivalók köre is eltérhet attól, mint amit Magyarországon értéknek gondolunk. Slachta Krisztina keletnémet állambiztonságról szóló tanulmánya pedig azzal a mozzanattal gazdagítja ezt a kiterjedt országimázs-vizsgálatot, hogy bemutatja, miként is jelentett a turisztika állambiztonsági feladatot, ami az egykori keleti blokkban részletesebb vizsgálatok szükségességét is felveti. A sokszínűség ellenére vagy talán éppen annak köszönhetően a kötetet kézbe vevő olvasó minden bizonnyal számos (új), korábban fel sem merülő támpontot kap arról, hogy milyennek látnak bennünket idegen szemmel.