Kristályvilág

Az U-17-B archívumot nem semmisítették meg. A művelet rendkívüli titkossága kudarchoz vezetett. Mint oly gyakran történni szokott, hiba csúszott a bürokratikus gépezet működésébe, és az első csoportot - azt, amelynek el kellett égetnie az archívumot - még azelőtt agyonlőtték, hogy teljesíthette volna feladatát. Kivégzés közben a kivégzés alatt állók kiabáltak, hogy az archívum még sértetlen, de az őket agyonlövők helyesebbnek tartották, hogy csak a feladatuk teljesítése után jelentsék a felsőbbségnek a hallottakat. De nem tudták jelenteni, mert őket is megölték. A haldoklók néhány évig pisztoly- és géppisztoly-lövések zaja közepette adták tovább a titkot a gyilkosoknak, szájról szájra, mint valamiféle ezoterikus kinyilatkoztatást. Szavain ezredeshez, aki két sildes sapkájú, jellegtelen polgártárs hasába ürítette Makarovja tárát Petrodvorec közelében a HÉV-en, tulajdonképpen már csak a legenda jutott el. Ez volt az ezredes utolsó megbízatása, sértett ember volt a nyamvadt nyugdíja miatt, és jobbnak tartotta, hogy a Volgáját bütykölve, a tyúkjait gardérozva hallgasson, holtáig hallgasson.