Közjátékok

"Volt egyszer egy ember Budapesten, akit Latkovits Árpádnak hívtak. Erős volt, fiatal, tehetséges - szép jövő állt előtte. Egy napon azonban lecsapott rá a végzet. Talán azért, mert egy forró, érzéki szenvedélyben megcsalta életét, gárdatisztként őrző feleségét, otthona porig égett: talán egy politikailag nem kellőképpen gyáva lépéséért karrierje vészesen megingott. Ennek az embernek - saját hibája miatt - az egzisztenciális nyomor kapujában sok mindenről le kell mondania. És a csapások továbbra is úgy záporoznak rá, akár egy bibliai szentre. Talán azért kell szenvednie, mert jólétében felfuvalkodott, és gőgösen megfeledkezett a múltjáról. Nem akart rá emlékezni, hogyan tagadta meg apját és anyját, hogy szerethessen egy nőt, aki őt nem szerette, s megfeledkezett róla, mennyit sírt és fohászkodott, amikor elsőszülöttjét, akit csak magára gondolva önzőn fedezetlenül hagyott, elragadta tőle a végzet. Vala Uz földjén egy ember, akinek Jób vala a neve - olvashatná a fejére valaki. - Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűngyűlölő! Ám a Jób, és ki tudja miért, a mi emberünk számára is oly végzetes szavak már ekkor ott formálódtak az idő méhében. Bocsásd csak ki a te kezedet és verd meg őt csontjában és testében: avagy nem átkoz-é meg szemtől-szemben téged? A Latkovits nevű embernek, sok más előtte szenvedő társához hasonlóan, ekkor úgy rémlik, nevetést hall a sötétből. Egy sátáni hang mintha azt kacagná: a példának ez a hőse se reménykedjék, mert egész életét ily nyomorban fejezi majd be, és kár a fáradságért, mert úgysem tud a rémséges prófécia ellen tiltakozni." Kroó András 1955-ben született Budapesten. Diplomáját az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-angol szakán szerezte. 1979 óta a Magyar Televízió Drámai Főosztályának dramaturgja.