Konferenciák a miatyánkról

ELŐSZÓ Mint ismeretlen jövök körükbe, de nem vagyok egészen idegen. Rokona vagyok lelküknek, testvére lelküknek. A lelkek egyformák: ugyanazon lehellet, ugyanazon irányok, tervek, remények, ugyanazon erők és megpróbáltatások, ugyanazon sóvárgások. Az őskeresztény iró szerint a lélek természeténél fogva keresztény, természeténél fogva jó. Higyjünk tehát lelkünknek, higyjük el, hogy ha lelkeink Isten sugallásából egymásra találnak, egymásban jót, sőt sok jót művelhetnek. Nem csalódunk, mikor ugyanazon joggal, mellyel a lelket természeténél fogva kereszténynek mondjuk, a nőnek lelkét természeténél fogva katholikusnak tartjuk, olyan melegnek, szeretetet árasztónak, kulturát vivőnek, mint amilyen a szent és dicsőséges katholicizmus. A nő lelkének természetes iránya a jegyesség, az érintkezés, kitárulás, kapcsolódás. Azt a legvalódibb jegyességet, mely megszentel minden más jegyességet és életközösséget is, csak a katholicizmusban találja meg a nő...