Kőkori történet-Ádám Előtt

Részlet az Ádám előtt c. műből: "Képek! Képek! Képek! Míg meg nem tudtam, gyakran csodálkoztam, honnan származik az a rengeteg kép, ami elözönlötte álmaimat; mert ilyen képeket sose láttam a nappal, az ébrenlét valóságában. Már gyerekkoromban gyötörtek álmaimat lidércnyomások sorozatává tették, s kissé később azt a meggyőződést ültették el bennem, hogy más vagyok, mint a fajtám: természetellenes, elátkozott lény. Csak nappal érezhettem némi kis boldogságot. Éjszakáim a félelem uralmát jelentették - és micsoda félelemét! Merem állítani, hogy senki emberfia, aki velem együtt tapossa a földet, nem érzett még ilyenfajta és ilyen fokú félelmet. Mert az én félelmem az ősidők félelme, az a félelem, ami a Fiatalabb világban és a Fiatalabb Világ fiatalságában dühöngött. Egyszóval az a félelem, ami a közép-pleisztocénnak nevezett korszakban uralkodott korlátlanul. Mit akarok mondani? Látom, magyarázat kell, mielőtt álmaim tartalmáról beszélnék. Másképp nagyon kevéssé értenék meg, mit jelent mindaz, amit én annyira értek. Mikor ezt írom, felelevenedik előttem óriási rémlátásomban ama másik világ valamennyi lénye, valamennyi eseménye, és tudom, hogy önök az egészet értelmetlennek és kuszának találnák."