Kő, bronz, buldózer (Láthatatlan és újra látható emlékműveink)- Határtalan hazában 2.

Emlékező írások azokról a Kárpát-medencei emlékművekről, amelyeket az elmúlt évtizedekben lebontottak, felrobbantottak, szétvertek, jobb esetben pincehelyiségekbe, raktárakba száműztek - hol szélsőséges nemzeti, hol ideológiai indíttatásból. De arról is, hogy néhol már eljött az ideje a helyreállításuknak. Eddig ez iránt a kötetünk iránt mutatkozott a legnagyobb utólagos érdeklődés. Láthatatlan és újra látható emlékműveinkről szól az Erdélyi Könyv Egylet (EKE) tizennegyedik kötete. ,,A magyar emlékjelek eltüntetésének, lerombolásának, szétverésének a múlt század szinte egész folyamán űzött praktikáját nem azért választottuk témául, hogy a sérelmeket újra felhánytorgassuk, hanem azért, hogy fénypászmát vessünk a közösségi identitás-kifejezésnek és emlékezésnek ezekre a kőből és bronzból való tárgyi megjelenéseire, amelyek igazi és mély fontosságát azok, akik ellenségesnek érezték őket magukkal szemben, sokszor hamarabb felismerték, mint azok, akik felállították őket. Legtöbb esetben hamisan ismerték fel vagy ismertették fel velük egy-egy emlékmű ideológiai tartalmát; de hogy az illető emlékmű léte, bármikori felkereshetősége, egy-egy csokor virággal vagy ünnepi koszorúval való megtisztelhetősége valamiért fontos a magyaroknak, azt bizonyosan legalább olyan jól tudták, mint mi. Sajnos azt is sokan érezték, hogy akkor azt a valamit nekik gyűlölniük kell, az azt kiábrázoló, megtestesítő, napról napra tovább hirdető emlékművet nem lehet megtűrniük." - írja bevezetőjében a Stockholmban élő Veress Zoltán, az EKE-könyvek szerkesztője. Tizennyolc szerző juttatja el az olvasót a Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Ausztria és Magyarország a témában érintett emlékműveihez.