Kiűzetés

Hat év alatt készült el a már dráma- és esszéíróként is bemutatkozott Hász Erzsébet második regénye: 'Most emléket akartam állítani és tőlem telhetően igazságot szolgáltatni egy nagy embernek, aki 1994-ben meghalt'. A főszereplő Lovas Pál alakjában a nyolc éve elhunyt, cigány származású Péli Tamás festőművészt ismerhetjük fel. A regény írója azonban különös játékot űz az olvasóval: a fikció szerint a szöveget 2055-ben közli Péli Elek, aki a doktori disszertációjához gyűjtött anyagokat tárja a nyilvánosság elé. A közreadott anyag nem más, mint Lovas Pál három feleségének egykori levelezése, valamint negyedik feleségének naplója. Az olasz Svájcban élő Lovas Janka, azaz Jeanne de Chevaliere-Montesquieu filmet tervez készíteni Lovasról, ezért levélben felkeresi a másik két egykori feleséget, Mayer Ibolya költőnőt és Lovasné dr. Babó Hermin pszichiátert. Hármójuk levelezéséből intenzív eszmecsere bontakozik ki a volt férj életéről és művészetéről. A szerző jóvoltából a konkrét biográfiai anyag dokumentációja mellett három női lélek, gondolkodás- és írásmód rejtelmeibe nyerhetünk bepillantást. A regény első része a tizennyolcadik században nagy népszerűségnek örvendett levélregény műfajával rokonítható, részben a stilizált, tudatosan archaizáló nyelvezet, részben a kulturális-történelmi utalásokkal át- meg átszőtt intellektuális dialógus-tradíció megidézése folytán. A közreadott levelek mellett többféle 'dokumentum' ékelődik a szövegbe, például Lovas Pál tanulmánya a bizánci művészetről, parlamenti felszólalása a cigányság magyarországi történelmi útjáról, Lovas Janka forgatókönyv-vázlata, egy holland napilapban Lovasról közölt cikk és egyéb hivatalos levelek, dokumentumok. A második rész Lovas Pál negyedik feleségének, Szentirmay Pénelopénak férje halála után írott naplója. A szaggatott monológot az özvegy gyermekeihez intézi, e kézirat jut dédunokája, a szövegközlő Péli Elek birtokába. Hász Erzsébet regénye unikális formában és leleménnyel megírt hommage a fiatalon elhunyt tehetséges festőművész emlékének.